Chapter 8

Az arcomra hatalmas vigyor ült. Felvidított ez a rövid beszélgetés Harryvel.
Felálltam, és a CD-lejátszómhoz mentem.Végig böngésztem a kedvenc albumaim között amikor megláttam egy ismeretlent. Kihúztam a többi közül
-One Direction-Four!-olvastam fel
Meglepődtem...Soha nem halottam még a hangjukat a kávézón kívül.
Kíváncsi lettem így elindítottam elindítottam.
Eszembe jutott, hogy nem kérdeztem, hogy hol lakik, így gyorsan dobtam neki egy üzenetet.
Táncolva a ruhás gardróbom elé léptem.Egy ajtó választott el a rengeteg cipőtől táskától és ruhától.

Izgatottan nyitottam ki az ajtót és beléptem.A gardróbom két színből állt: bézs és levendula.

Egymás után rántottam ki a ruhákat, de nem tudtam dönteni...Sehogy sem találtam meg a megfelelőt.

-Mit vegyek fel?-idegeskedtem

Eszembe jutott, hogy nem rég vettem egy bordó ruhát.

Volt egy kis pántja és a térdemig ért.15 percig keresetem mire megtaláltam, majd az ágyra helyeztem.Egy hozzá illő tusárkút vettem elő és az ágy lábához raktam.

Elővettem a smink dobozom.Kikaptam belőle az alapozót és bekentem vele az egész arcom, púderrel pedig fixáltam és pirosítót helyeztem a arcomra.

Egy világos rózsaszín rúzzsal kifestettem az ajkaimat.

Előkaptam a szempilla spirálom és kifestettem a pilláim.

Az ékszeres dobozomban kezdtem kutatni a kedvenc rózsás gyűrűmért, megkerestem a hozzá illő nyakláncot és felvettem őket.

Ledobtam a ruháimat magamról és felkaptam a ruhát az ágyról.Óvatosan lehúztam a cipzárt és bele léptem a ruhába.Magamra húztam és megigazítottam a felső részét, utána vissza húztam a cipzárt.

A tükör elé állva megnyugodtam, hogy úgy néz ki ahogy elképzeltem.

Sosem gondoltam magamról azt, hogy szép vagyok, mindig is alábecsültem magam.De az évek során a régi iskolámban mindenki elhívott randizni.

Persze senkivel nem mentem el...Túl félénk voltam és attól is rosszul voltam ha egy fiúval kellett beszélgetnem.De volt egy kivétel... Max.

Ő volt az előző barátom.

Emlékszem, hogy mennyire próbálkozott, hogy elmenjek vele valahova, így engedtem neki.

Mindig nevettem a tényen, hogy ez csak neki sikerült.

De azt a randit nem bántam meg...

Amikor ez történt, még csak egy buta és naiv 17 éves tini voltam...Amikor vele voltam mindig nevettem, és sugárzott rólam a boldogság, de a végzős évünkben ez megváltozott...

Neki valahogy már nem számítottam, nem tetszett neki az, hogy visszafogott vagyok és, hogy túl jó...Így inkább máshoz szaladt.És amikor megtudtam, hogy megcsalt akkor összetörtem...Eleanor volt akkor csak nekem mint igaz barát és ő segített ki ebből a nehéz időszakból...Nagyon sok hülyeséget csináltam akkor és mindent megbántam...

A fájdalmas emlékek egy könnycsepp gördült le az arcomon...Hiába volt egy éve, még mindig sírok ha rá gondolok...Nagyon szerettem őt, és tudom, hogy volt amikor ő is engem...Mindig azzal próbáltam nyugtatni magam, hogy egyszer úgy is szakítottunk volna és majd biztos találok mást...De sajnos ez nem ilyen egyszerű...

A gondolataim vissza tértek a jelenbe, gyorsan letöröltem a könnycseppet.

,,Abby felejtsd el!Nem teheti ez tönkre az életed.Koncentrálj a mára!"-mondogattam magamban

Egy magabiztos mosolyt villantottam a tükör felé.

Megfogtam a cuccaim és belepakoltam a táskámba, de ekkor felcsendült egy szám ami nagyon megtetszett.Elkezdtem a zenére ugrálni.A szekrényhez rohantam és levettem róla a tokot.

Böngésztem, hogy melyik szám lehetett.Mikor rátaláltam a címére vigyorogni kezdtem.

Olyan szép szövege volt, nem is gondoltam volna, hogy ilyen zenéik is vannak a fiúknak...Kellemesen csalódtam!

Az időre pillantva ráeszméltem, hogy csak 30 percem volt, hogy Harryhez érjek.

Megnéztem, hogy válaszolt-e az üzenetemre.

Megkönnyebbültem amikor megláttam a lakcímet.

Az egyik New Yorki hotel volt.

A vállamra kaptam a táskát és kisétáltam a szobámból.Bezártam az ajtót mert tudtam, hogy Bella hajlamos átsurranni a szobámba amikor nem vagyok itthon...De ezzel nem is lenne probléma, ha nem pakolna szét mindent.

Beledobtam a szobakulcsom a táskába és elköszöntem Mrs.Hayestől és Bellától.

Óvatosan lesétáltam a lépcsőn, és kimentem a házból.A garázs felé vettem az utat.Megnyomtam a kocsi kulcson a kinyitó gombot és beszálltam.

A műszer falon rengeteg gomb sorakozott...Néha még én sem tudtam melyik mire jó.

Rutinosan kapcsoltam be a GPS-t.

Beírtam az úti célt, és kiparkoltam az utcára.

-A tervezett út hossza 22 perc.-magyarázott a gép.

Követtem az utasításait és húsz perc alatt hotelhez értem.

Jól emlékeztem...A Peninsula Hotel...New York legjobb öt csillagos hotele.

A szüleimmel mindig ide jöttünk lazítani. Harrynek jó az ízlése. 

Kiszálltam és egy fiatalember jött felém.

-Jó napot, kisasszony.Elkérhetem a kulcsait?

-Persze.-nyújtottam át

Kivette a kezemből és megkerülte az autóm majd beszállt és a parkolóba vezetett.

Az ajtóhoz érve egy férfi kinyitotta nekem az ajtót.Köszönés képen biccentettem neki.Beléptem és pont akkor kaptam egy üzenetet.

Megnéztem.

A lifthez siettem. Mielőtt becsukódott volna, beléptem és az ajtó bezárult mögöttem.A gombokra pillantottam.A 3. emeletre és a B betűre nyomtam.

A lifttel 2 perc alatt felértem a harmadikra.

Kiszálltam.Az első szoba szembe volt velem de az csak 2B volt, így elindultam előre.

Mikor elém tárult a 3B-s ajtó, bekopogtam...

Halottam Harry lépteit, ahogy közeledett az ajtóhoz.

Mikor elfordult a kilincs éreztem, hogy a pulzusom a levegőbe szökik.

Vigyorogva ajtót nyitott, viszont amikor meglátott leesett az álla.Csak engem bámult.

Annyira jól nézett ki.Egy egyszerű fekete póló volt rajta és egy fekete szakított farmer.

Csak bámultam őt, karján tisztán látszódtak a tetkói, megfigyeltem az izmait...Legszívesebben összeestem volna.

Megszólaltam, hogy elhessegessem a kínos csöndet.

-Szia!

-H-Hello!Elképesztően nézel ki.

A torkomban dobogott a szívem, szerintem biztosan elpirultam.

-Köszönöm.-mondtam félénken.-Te is jól nézel ki.

-Öhm...Bocsi...Gyere be!-nevetett és a homlokához csapott.

Lehet, hogy zavarba jött?Ettől a gondolattól vigyorogni kezdtem.

Beléptem az ajtaján, egy hatalmas nappali tárult elém. Ízléses volt és még is laza.

A nappali mellett volt egy kis konyha és egy hatalmas étkező.

Az előszobában volt egy fogas és egy esernyő tartó.A falon festmények sorakoztak.

-Körbe vezesselek?

-Igen, kérlek!-mosolyogtam.-Tetszik a lakásod!

-Kövess!

Csak bólintottam és utánamentem 

-Egyedül vagy itt?-kíváncsiskodtam

-Nem, a srácok is itt laknak.

-Hogy-hogy hotelben laktok?

-Úgy, hogy csak egy hónapig vagyunk itt, és felesleges lenne venni egy házat.És a rajongók rögtön zaklatnának minket.

-Ez nem idegesítő?-kérdeztem miközben a konyhába vezetett.

-Nem.Nélkülük nem lennénk itt.És amúgy is azért csinálják mert még tinik, és szeretnek minket.-nevetett.-Ez lenne a konyhánk!

-Tudsz főzni?-nevettem

-Nem igazán, inkább Liam szokott!

-Milyen belső információkat tudok meg!-viccelődtem

-De palacsintát tudok csinálni!-célzott nevetve a reggeli találkozásunkra

-Fogd be!-ütöttem vállba nevetve.-Az nem ért!Nem tudtam, hogy jössz.-magyarázkodtam.

Menjünk a nappaliba!-ajánlotta

-Rendben!-egyeztem bele

Mikor beléptünk egy hatalmas Led tévé tárult elém, előtte egy bőr kanapé volt. A kanapé előtt egy kis dohányzó asztal helyezkedett el.

-Ahogy láthatod, mi is normális fiúk vagyunk!-nevetett

-Nem hittem azt, hogy nem vagytok azok!

-Rendben...Csak  a legtöbben azt hiszik, hogy teljesen mások vagyunk mint ők, mert mi híresek vagyunk.-mondta csalódottan.

-De én nem!

Elmosolyodott és a kanapéra mutatott, hogy üljek le.

Lehuppantam ő pedig mellém ült.Amint megéreztem a parfümének az illatát elkezdtem remegni.Mitől van az, hogy így érzem magam vele?

-Öhm...-nyeltem egyet.-Miről akartál beszélni?

-A tegnap estéről akartam beszélni...

-Sajnálom...Részeg voltam és...-magyarázkodni kezdtem

-Ne sajnáld!-vágott közbe

Nem értettem, hogy miért mondta ezt.Idegesen az ujjaimmal játszottam.

-Csak azt akartam mondani, hogy egyáltalán nem zavart az a csók.És nem is értem, hogy mi történt velem...Egész este nem aludtam...

-Harry!Az egy hülyeség volt, nem is kellett volna megtörténnie.-magyarázkodtam

Mikor befejeztem a mondatom láttam Harry szemében a szomorúságot.Bűn tudatot éreztem.

De nem tudtam mit mondani...Rosszul voltam a tudattól, hogy Harry hány lánynak mondhatta már ezt és, hogy hány lányt hozhatott fel ide.A Liammel való beszélgetésem után, még jobban csak erre tudtam gondolni.

-Sajnálom, nekem most elkel mennem!

-Abby miért hátrálsz meg amikor beszélhetnénk?-értetlenkedett.

-Csak azért Harry, mert nem akarok egy trófea lenni.Nagyon sokat szívtam így is és már csak az hiányzik, hogy miattad is.Szóval kérlek ne nehezítsd meg!Holnap után lesz életem egyik legnehezebb napja és őszintén szólva rettegek.-mondtam idegesen.

-Miért nem tudsz egy kicsit lazítani?Mindig olyan feszült vagy!Mindig a legjobbat akarod kihozni magadból, egyáltalán szoktál lazítani?Azt hiszed, hogy mindenkinek bizonyítanod kell...De ez akkora baromság.Nem hagyod magadnak beismerni az érzéseid!-ingerülten beszélt.

Ezektől a szavaktól megbántottan éreztem magam.Tudtam, hogy igaza van de nem akartam be vallani neki.A szememben össze gyűltek a könnyek, elfordultam, hogy véletlenül se vegye észre..

Erőt vettem magamon és megfordultam.

-Tudod mit?Igazad van!Én egy maximalista és egy bizonyítani akaró ember vagyok!És igen lehet, hogy túl vissza fogott vagyok, és nem akarok mindent megosztani egy idegennel, de legalább van élet célom!És ez nem az, hogy bulizok és szórakozok.-ironizáltam.-És sosem leszek olyan lány mint azok akikkel eddig jártál!És bárcsak kitörölhettem volna az egész tegnap estét.-éreztem, ahogy mérgemben megemelem a hangom és ökölbe szorítom a kezem.

Harry csendben maradt...Lehet, hogy megsértettem?

Ez járt a fejemben...

Ezt nem hiszem el megint megakarok felelni mindenkinek!Egyszer én is megbánthatok valakit!

-Látod?!A legrosszabbat hozod ki belőlem!Én nem ilyen vagyok!

-Igazán?Szerintem valójában ilyen vagy!Csak elrejted ezt az éned.De akár hiszed akár nem...Te a legjobbat hozod ki belőlem.

-Harry, azt hittem, hogy barátok lehetünk...De tévedtem!

-Abby, kérlek!

-Nem Harry!Én ezt nem bírom!

-De ez nem fair. 

-Miért?Nem értem miért ne lenne az!

-Csak azért mert neked olyan könnyű elítélned, úgy hogy nem is ismersz...Persze rögtön az internetnek és az újságoknak kell hinned!

-Igazad van.Nem ismerlek, de nem is akarlak megismerni.-felálltam és megfogtam a táskám.

Az ajtóhoz sétáltam.

-Hová mész?

-Haza!-mondtam és elfordítottam a kilincset.

Mielőtt mondhatott volna valamit kiléptem az ajtón és becsaptam magam mögött az ajtót.Lerohantam az első emeletre.Örültem, hogy felfelé a liftet választottam, mert mire a halba értem a lábam már sajgott.

Minél hamarabb kiakartam jutni a hotelből, így rögtön a bejárat felé vettem az irányt.

De ekkor pont Louis lépett be.Gyorsan intettem neki és egy megjátszott mosolyt intéztem felé.A parkolóba siettem az autómért.Elkértem a londénertől a kulcsokat és beszálltam.Éreztem, hogy a pulzusom megint vészesen emelkedett de inkább beindítottam az autóm.

Mikor bekapcsolt a rádió és az egyik kedvenc zeném ment, megnyugodtam.Az Iphoneom a telefon tartóra raktam hátha valaki keresne.A belvárosba hajtottam, hogy tegyek hazáig egy nagy kerülőt.Nem akartam szikrázó szemekkel haza menni.És nem akartam, hogy anya bombázzon a kérdéseivel.De ahogy erre gondoltam még jobban ideges lettem.

Mindig szót fogadtam a szüleimnek!

Soha nem dacoltam az akaratuk ellen!

Mindig meg kellet nekik felelnem!

,,Abby igazítsd meg a hajad, ugye nem akarsz így elmenni bárhová is?"

,,Abby egy hölgy nem viselkedik így!"

,,Abby légy illedelmes!"

,,Abby nem engedheted meg magadnak, hogy hibázz!"

Hangzottak el a fejemben a szüleim parancsai.

Mindig tökéletesen kellett viselkednem.Nem lehettem soha olyan amilyen akartam lenni.De soha nem gondoltam bele, hogy ez rossz amíg Harry nem hozta fel.

Megszólalt a csengő hangom, lehalkítottam a rádiót és a kormányon lévő kihangosító gombra nyomtam.

-Haló?

-Szia Abby!-szólt Louis a telefonba.

-Szia Louis, mi újság?-kérdeztem az utat figyelve.

-Öhh...Beszéltél Harryvel?

-Aha, miért?-kérdeztem kínosan

-Egy kicsit ideges...

-Őőő...Nem tudom, hogy miért!-hazudtam

-Veszekedtetek?

-Öhm...Mondhatjuk...-vallottam be 

-Akkor már értem!

-Bocsi Louis.Én nem akartam de ezt beszéld meg vele kérlek.

-Rendben.Legyen jó hétvégéd, majd beszélünk!

-Köszi!Neked is!Szia.

-Szia!

Mikor elköszönt rögtön kinyomtam a telefont és haza vezettem.

Az utcánkba érve már fél kilenc volt.

Leparkoltam a kocsimmal és bezártam.Halkan és óvatosan kinyitottam a bejárati ajtót.Felosontam a szobámba  és bezártam az ajtót.

Mérgesen ledobtam a cipőm a földre, behúztam a függönyeim, és levetkőztem.

Magamra kaptam egy melegítőt és egy pizsi felsőt.

A cipőt a helyére raktam

A telefonom pont ekkor jelezett, hogy lemerült.

Gyorsan előkaptam a töltőt és a telefonomhoz csatlakoztattam.

Kihúztam az ágy nemű tartom és kivettem a takaróm.Az ágyamra dobtam és mikor leakartam ülni egy kaparó hangot hallottam az ajtóm felől.

Elfordítottam a kulcsom.A kutyusom állt az ajtóm előtt, kitártam neki, hogy beszaladhasson.

Vissza zártam és az ágyamra huppantam

Poppy felugrott mellém.

-Szia drága!Neked is ilyen borzalmas napod volt?

Szuszogott.

-Jesszusom, egy kutyához beszélek...Teljesen normális vagyok!-kidőltem

Poppy mellém bújt és az orrával az arcom lökdöste, hogy jobb kedvre derítsem.

És ez sikerült is neki.

Hogy megköszönjem neki, hogy ilyen hűséges megvakargattam a hasát és a fülét.Mikor már kijátszottuk magunkat én a helyemre feküdtem Poppy pedig a kosarába.Lekapcsoltam a lámpát és magamra húztam a takarót.

***

A nap sugarai az arcom simogatták.Imádtam erre kelni.Vidáman nyújtózkodtam.Jót tett szombati veszekedés után egy egész depis nap.

Tegnap összezuhantam és borzalmas volt a napom.Mindig utáltam a vasárnapokat de a tegnapi viszi a pálmát.

Eleanor, Louis, Niall, Zayn, Liam és Harry egész nap hívogattak.

De senki hívására nem válaszoltam.Ha anya beakart jönni azt mondtam rosszul vagyok...

De elakartam hessegetni a borzalmas hétvége emlékeit.

Kiugrottam az ágyamból és a paplanom a helyére raktam.

A fürdőmbe siettem és megmostam az arcom.Tonikot kentem rá és vártam két percet majd lemostam.

Üde arcbőrrel sétáltam ki.

A gardrób szobámba mentem.Találomra kihúztam egy vállfát a rengeteg másik közül.

A vállfán egy piros csőnadrág volt, kerestem hozzá egy fehér toppot és felvettem őket.

Egy fehér converset húztam a lábamra.

Kicsit rendet raktam a szobámban és megfogtam a telóm.Lesétáltam a konyhába.

Bella már az asztalnál ült és reggelizett.Anya pedig takarított.

-Jó reggelt!-köszöntem

-Szia kicsim!Jobban vagy már?-kérdezte aggodalmasan anya.

-Igen, szuperül vagyok.-intéztem egy mosolyt felé.

-Kérsz reggelit?Van péksütemény!

-Igen kérek. Croissant van?-nevettem

-Persze!-nyújtotta a tányért amin már rajta volt a péksütemény.

Leültem Bella mellé-

-Szia drága!-haraptam a sütibe

-Szia!Miért nem beszéltél velem tegnap?-kérdezte szomorúan.

-Oh...Sajnálom...Csak tudod nagyon rosszul voltam.

-Akkor ne légy többet rosszul, mert szeretlek.-ölelt át

-Én is szeretlek.-pusziltam meg a fejét.-De egyél!-nevettem

Nevetett és folytatta a süteménye befalását.

-Abby izgulsz a mai este miatt?

-Nagyon!Anyu konkrétan rettegek!

-Ügyes leszel!Ne félj!Mi ott leszünk.-nyugtatgatott anya

Felálltam és magamba tömtem az utolsó falatot.

-Anya most elkel mennem.El tisztára pipa lehet rám.-magyarázkodtam tele szájjal

-Abby, ne beszélj tele szájjal!-szólt rám

Lenyeltem a falatot.

-Bocsánat!

-Semmi baj!Menj csak majd elpakolok.

-Oké!Köszi!Szia!-nyomtam egy puszit az arcára

Elindultam az ajtó felé és a fogasról lekaptam a farmer dzsekim.

Egész úton sétáltam.Olyan jól éreztem magam.Szokatlanul csend volt, de a madarak vidám éneklése elterelte a figyelmem erről.

Eleanorék utcájába érve gyorsítottam.

Mikor szembe találtam magam a házukkal, a gyepre léptem és az ajtójukhoz sétáltam.

Megnyomtam a csengőt.

Kopogást hallottam padlón majd kinyílt az ajtó. Eleanor állt ott.

-Szia!Nagyon-nagyon sajnálom!Bocsi, hogy nem vettem fel, de olyat veszekedtem Harryvel...

-Nyugi Abby!-vágott közbe.-Nem haragszom te buta!Louis mondta, hogy mi volt.Gyere be!

-Köszi!Mikor kell menned dolgozni?

-Egy óra múlva!Jössz velem?

-Persze, megígértem!

-Szóval mi volt?

-Hosszú...Eléggé összevesztünk.De lehetne, hogy hanyagoljuk a témát?

-Persze!Várod az estét?

-Ma mindenki ezt kérdi.-nevettem.-És nem...Egyáltalán nem!

-Abby ne izgulj!Nem fogod elrontani.De utána nincs kedved átjönni és itt aludni nálunk?

-De nagyon szívesen!Már hiányoznak a csajos estéink.-nevettem.

-Nekem is.Bocsi, hogy felhozom megint, de ugye kibékültök Harryvel...

-Nem tudom.Fogalmam sincs.Perpillanat nem is akarom látni.-motyogtam szomorúan

-Louis azt mondta, hogy nagyon kiborult!

-Jó neki, mert én is!Nem én sértettem meg őt, hanem fordítva.

-Beszélj vele!-ajánlotta

-Gondolkodtam már rajta, de nem tudom mit mondhatnék...

-Ne agyalj rajta, az sosem jó!Tedd azt amit szeretnél!-az órájára pillantott.-Mehetünk?

-Igen?Izgulsz?

-Eléggé.Végre megvalósul az álmom.-tapsolt örömében.

-Jó, hogy legalább neked!-nevettem és átkaroltam a vállát.-Mennyire van messze a stúdió?

-Maximum harminc percre!

-Akkor sétálunk?

-Aham.

Elindultunk.Út közben végül is mindent elmondtam Eleanornak a szombatról és a veszekedésről.