Csak annyit mondott, hogy hallgassak a szívemre és adott egy-két tanácsot, amire őszintén szükségem volt.
Olyan jó tudni, hogy van melletted egy olyan ember akiben bízhatsz és bármikor számíthatsz rá.
El mindig velem volt, sosem hagyott egyedül és még nem is csalódtam benne.
Mindig mellettem állt.
Egész úton önfeledten nevettünk és hülyéskedtünk.
Amikor megérkeztünk a stúdió elé, mindketten izgulni kezdtünk...Besiettünk az épületbe.
Bent már mindenki sürgött-forgott.
A ruhákat egy vállfás kocsin tolták ki az öltözőből.
-Abby!Nézd ő a főnököm.-mutatott egy férfira aki háttal állt.-Menjünk oda!-megfogta a csuklóm.
Oda rángatott engem hozzá.
-Jó napot Mr.Marks!
-Szia Eleanor!
-Magammal hoztam a legjobb barátnőm.Remélem nem baj.
-Marks Leader vagyok!Örülök a találkozásnak.
-Abby Look.-ráztam kezet vele.-Én is nagyon örülök, hogy megismerhetem.
-Kérlek tegezz!Te is szeretnél modellkedni?
-Rendben! Öh...Azt lehet?-nevettem
-Igen a test alkatod tökéletes, sajnos egy picit alacsony vagy de ezt megtudjuk oldani.
-Öhm...Benne vagyok!-egyeztem bele.
-Rendben, akkor nyomás lányok öltözni és utána sminkelni.-hessegetett el minket.
Nevetve az öltözőkbe siettünk.
***
Délután háromig voltunk a fotózáson és rengeteg kép készült rollunk.Alig lehetett velünk dolgozni, mindenkit hülyítettünk.Viszont amik képek sikerültek azok szuperek lettek.
Marks azt mondta, hogy imádnak minket a kamerák.Megkérdezte, hogy szeretném-e , hogy elküldje az ügynökségnek a képeimet.
Én nemet mondtam...Soha nem akartam modell lenni, így feleslegesnek tartottam.
Kaptunk mindegyik képből másolatot és utána haza indultunk.
-Annyira jó volt!-kihúzta a borítékból a fotókat és nézegette őket.
-Egyet értek!És láttam mennyire élvezted!
-Naná, hogy élveztem.Ez az életem.-nevetett
Haza siettünk és leraktuk a képeket az asztalomra.
-Össze pakolunk estére?-kérdeztem
-Persze!Mibe hozod a cuccaid?
-Nem tudom egy sima táskába, szerintem.Kivennéd a virágosat a szekrényből?
-Persze!-rutinosan kivette majd nekem nyújtotta.
-Vigyek körömlakkot és pop-cornt?
-Aham. Mikor kezdjük a filmet?
-Nem tudom, igazából azt sem tudom, hogy mikor kezdek, ma az énekléssel.-bepakoltam az utolsó ruhát is a táskába.
-Miben leszel?-érdeklődött
-Ott a székemen a ruhazsák...
-Megnézhetem?
-Persze!
Oda szaladt és lehúzta a cipzárt, hogy meglesse a ruhát.
-Wow ez nagyon jó, és végre nem olyan hosszú!-nevetett
-Köszi.-behúztam a táskám cipzárját.-Bemegyünk a kávézóba?Előkel készülnöm!
-Persze!Vigyek valamit?
-Öhm...A ruhát kéne csak!Az estére való táskát meg itt hagyjuk és majd átvisszük este hozzátok.Istenem valamit elfogok felejteni.-idegeskedtem.
-Nyugi Abby!Minden rendben lesz!Csak kérlek nyugodj meg.-ölelt át
-De mi van ha elrontom?-kérdeztem elkeseredve
-Nem fogod!Oké?Én ott leszek!-nyugtatgatott.-Indulhatunk?-felkapta a ruhás zsákot a székről.
-Igen.-magamhoz kaptam a sminkes dobozom és lesiettem a lépcsőn.
-Abby!-szólt édesanyám az emeletről.-Már indultok?
-Igen.-kiáltottam fel.
-Rendben, mi is jövünk nem sokára!
-Oké!De mi most megyünk!Puszi.Szia.-köszöntem el
Kimentünk az utcára és az autóhoz sétáltunk.
-Kinyitnád a csomagtartót?
-Egy pillanat!-válaszoltam és kutatni kezdtem a far zsebemben a kocsi kulcsomért.
Kirántottam és megnyomtam a nyitó gombot.
-Nyitva!
Eleanor felemelte a csomagtartó ajtaját és berakta a ruhát.
Kinyitottam az ajtókat és beültem.A legjobb barátnőm mellém huppant.
Beindítottam az kocsit és a gázra léptem.
Útközben a kormányon dobogtam az ujjaimmal.
A kávézó egész délelőtt zárva volt, és direkt csak estére nyitják ki.
Idegesített az a tény, hogy ma azért jönnek az emberek, mert egy ,,különleges" fellépő lesz a dísz vendég.
Persze azt senki nem tudja, hogy ez a személy én vagyok...
A nyomás egyre jobban nehezedett rám.
Rettegtem...Mégis csak a saját számom...Nem ronthatom el!
De miért parázok ennyire?
Ez csak egy fellépés!
És ott lesznek a számomra legfontosabb emberek...Kivéve apát, de ahogy anyát ismerem úgyis megoldja, hogy láthassa amikor éneklek.
Biztos hozza az Ipadjét és felhívja apát Skypeon.
Ahogy elképzeltem ezt a helyzetet, nevetni kezdtem.
Később már a parkolóba tolattam.Ügyeltem, hogy pontosan álljak be, csak az én autóm és egy fekete terepjáró állt a hátsó parkolóban.
Kiszálltunk.
Berohantam a hátsó ajtón.A kávézóban már mindenki össze-vissza szaladgált.
Egy egész csapat díszített.Volt aki csak az asztalokat rendezte és volt olyan is aki a színpadot.
A mikrofonom már a színpadon volt.A szememmel Jacket kerestem de sehol nem találtam.
Ledobtam a cuccaim az öltözőbe, majd visszamentem az előtérbe, de amikor kiléptem az ajtón, szó szerint belebotlottam a főnökömbe.Nevetni kezdtem.
-Bocsi, nem akartam.-léptem vissza egyet.
-Semmi baj Abby!Jól nézel ki!-bókolt
-Köszi. Öhm...Mikor kezdek?
-Hétkor!És nem akarlak megijeszteni, de lesz pár újságíró és kamerás.
-Ne!Mond, hogy csak viccelsz!
-Nem ,sajnos nem. Abby szuper vagy!Nem kell félned.-a karom simogatta
-Köszi, de most megyek. Anyáék már biztos itt vannak.-elindultam a hallba
Anya pont akkor lépet be Bellával.
A kis húgom egy fekete ruhát viselt rózsaszín övvel.Anyán szokás szerint egy ceruza szoknya és egy blézer volt.
Oda szaladtam hozzájuk.
-Sziasztok!Anyu menjetek hátra az öltözőbe.Mindjárt jövök!
-Mikor kezdesz?
-Hétkor.Csak még csomó mindent bekel hoznom.
-Kicsit hűvös van kint...
-Nincs nálad egy kabát véletlenül?
-De a kocsim csomagtartójában!Nyugodtan vedd fel!-adta oda anyu a kulcsokat.
-Köszi.Amúgy nagyon jól néztek ki!-nevettem és kikaptam a kulcsokat a kezéből.
Kisétáltam a parkolóba.Amint megláttam az ezüst terepjárót a csomagtartóhoz siettem és felemeltem.
Megláttam a vörös kabátom és kivettem a kocsiból.
Vissza zártam az autó csomagtartóját, majd magamra kaptam a kabátot.
Megfogtam a cuccaimat és behordtam őket.
***
18:05...
Az időre pillantottam, de megbántam...A gyomrom kezdett összeszorulni.
Csak álltam a smink tükör előtt míg a mellettem lévő lány sminkelt.
Idegeskedtem, és szerintem ezt a lány is észre vette így inkább elment.
Valaki kopogott majd benyitott.
-Abby, készülődj már!Csomóan vannak és inden szék foglalt.Rengetegen állnak.-szólt El.
-Oké-oké!Csak félek és...-megakadt a szavam.-Na jó!Meg kell csinálnom.Nem hátrálok meg!Viszont kell a te segítséged!-nevettem.
-Miben segítsek?
-A ruhám felveszem és utána sminkelhetünk!
-Rendben.
Megfogtam a ruha zsákot, lehúztam a cipzárt, kivettem a vállfát belőle és levettem a ruhát róla.
Bementem a spanyol fal mögé és felöltöztem.A fekete szoknya a combom közepéig ért.
Beleléptem a magassarkúmba.
Kiléptem a fal mögül.
-Na mi a véleményed?
-Tökéletes!Szuperül nézel ki!-vigyorgott-Kisminkeljelek?
-Kérlek!-leültem a székre.
Eleanor megragadta az alapozót és egy ecsetet, majd bekente az arcom.
Utána kisminkelte a szemhéjam, a tus ecsettel pedig húzott egy vonalat.
Megszerettem volna nézni, hogyan halad, de eltakarta a tükröt.
-Nem lesünk!-parancsolt rám nevetve.
-Oké!-nevettem
Felkapott egy rúzst és kifestette a szám.
Az extra dús szempilla spirálért nyúlt.
-Ezt inkább megcsinálom én!-nevettem és kikaptam a kezéből.
Mikor elkezdtem kifesteni a pilláim, valaki benyitott.
-Öt perc és kezdés!-sürgetett minket Jack
-Oké, már készen is vagyunk!-válaszoltam.-Na nézzük a vég eredményt!
Eleanor ellépet a tükör elöl.
A sminkem szuper volt, imádtam és tökéletesen illett a ruhámhoz, felálltam és lassan az ajtóhoz sétáltam.
-Készen állsz?
Én csak bólintottam.
-Rendben.Akkor én megyek és leülök a helyemre.-megölelt
-Nagyon köszönöm.-szorosan vissza öleltem.-Szurkolj!
-Nyugi menni fog!-megpuszilt és elsétált.
A színpad mögé siettem.Az előzenekar már a helyén volt, csak rám vártak.
A főnököm elém állt.
-Gyorsan ülj le a székre, mindjárt elhúzzuk a függönyöket!
Követtem az utasítását. Jack a függöny elé lépett és közben a kezembe nyomtak egy mikrofont.
-Hölgyeim és uraim!Ma egy nagyon különleges produkciót láthatnak.-szólt a mikrofonba Jack.-Lássuk a színpadon...Abby Look-ot!
A függöny elhúzódott.
A reflektorok elvakították a szemem de próbáltam a közönségre koncentrálni.
Rögtön kiszúrtam a családom, de amint észre vettem, hogy kik ülnek mellettük izgulni kezdtem.
A szívem durván dobogott...
Harry, Zayn, Louis, Liam, Niall...Ott ültek anyáék mellett...
Harry eljött...Annak ellenére ami történt!
Tudta, hogy ez életem egyik legnehezebb napja...És eljött szurkolni.
Egyértelműen nem tudtam rá haragudni.
Tökéletesen nézett ki, szokás szerint egy fekete nadrág volt rajta és egy fehér ing ami eléggé ki volt gombolva.Egy szürke kabát pihent a vállán.
Göndör fürtjei gyönyörűen keresztezték az arcát.
Tudta, hogy őt bámulom, de nem reagált semmit.
Mikor a hajába túrt, nyeltem egyet.
Ez annyira szexivé tette...Az ábrándozásomat megzavarta a felcsendülő dallam.
A zenekar elkezdte játszani a számot.Vártam mikor jön a részem, és a mikrofont a számhoz emeltem.
Vártam, hogy mikor jön a részem.Amint meghallottam azt, hogy a gitár felpendült énekelni kezdtem.
There's no need for someone else
There's no one to blame
There's no one to save you but yourself
I can bless myself
There's no need for someone's help
There's no one to blame
There's no one to save you but yourself
I can justify all the mistakes in my life
It's taught me to be, it's givin' me me
And I'll survive
'Cause I have blessed myself.
La La La La La
La La La La La
I will survive
'Cause I have blessed myself."
( https://www.youtube.com/watch?v=NuJ3Vn0L1EI )
A refrénnél a közönség már őrülten tapsolt.
Minden hangom beleadtam.A szám végére már mindenki állva tapsolt.
Meghajoltam. Eleanor ugrált örömében...Felszaladt hozzám és átölelt.Fejemet a vállára fektettem és nevettem.
-Annyira szuper volt!
-Te voltál szuper!Énekesnek kell lenned!
Mielőtt mondhattam volna valamit Bella szaladt felém és átkarolt.
Gyorsan megöleltem.
-Annyira jó voltál nővérkém!-dicsért meg
-Köszi drága!Anya hol van?-néztem körbe a közönségben
-Itt vagyok kicsim.-szólt anya a hátam mögött.
-Anyu!-megfordultam és átöleltem.
-Büszke vagyok rád.-kisöpörte a hajam az arcomból.-És apád is.
-Felhívtad Skypeon?
-Igen!-nevetett.
Még az este folyamán rengetegen jöttek gratulálni.És három menedzser is oda adta a névjegy kártyáját.Mire lett volna időm beszélni a fiúkkal addigra már eltűntek...De mindenképp szerettem volna beszélni Harryvel.
Oda siettem Eleanorhoz.
-Menj át hozzánk, kérlek és vidd át a cuccom hozzátok.El kell intéznem valamit!Ígérem sietek!
-Rendben!Kulcs?
-Itt van!-adtam át.-Szia!-elköszöntem és kirohantam.
Beugrottam az autóba.
Elfordítottam a kulcsot, és az autó beindult.Becsatoltam az övem és a gázra tapostam.
A hotel felé vettem az utat.
Azon gondolkoztam egész úton, hogy mit mondjak majd neki.Rengeteg választási lehetőség jutott eszembe.De igazából semelyik nem engem jellemzett, így inkább úgy döntöttem, hogy lesz ahogy lesz.
***
Idegesen sétáltam fel a harmadik emeletig.
Reméltem, hogy a többiek nincsenek otthon.
Az öt perc lépcsőzés után sikeresen felértem a harmadikra.
A torkomban csak egyre nagyobb lett a gombóc mikor már az ajtó előtt álltam.
Bekopogtam...
Az ajtó kilincse rögtön elfordult, és az ajtó kinyitódott.
Megláttam a zöld szempárt, a göndör fürtöket és egyből mosolyogni kezdtem.
-Hey Harry!
-Öhm..Szia!Gyere be.
Beléptem és utána becsukta az ajtót.
-El sem tudod képzelni, hogy mennyit jelentett az nekem, hogy eljöttél...
-Ez semmiség!
-Nem Harry! Ez egyáltalán, nem az!-megfogtam a karjait.-Sajnálom a szombatot.
-Nem történt semmi.-mondta és kisöpört egy tincset az arcomból.
Meleg érintésétől liba bőrős lettem.
Akartam mondani valamit, de egy hang sem hagyta el a szám.
Az arcom lángolt, a szívem dobogása felgyorsult, a pulzusom pedig a levegőbe szökött amikor közelebb hajolt hozzám.
Csak arra vártam, hogy megcsókoljon...de nem tette.
Nem bírtam ki a feszítő érzést a mellkasomban, lassan oda hajoltam hozzá és lábujj hegyre álltam.
Az orraink egymást súrolták.
Éreztem, hogy Harry egyre nehezebben veszi a levegőt.
Mikor lehunyta a szemét, megcsókoltam.
A karjaimat a nyakába raktam.Az ajkaink pedig egy percre sem hagyták el egymást, közben Harry szorosan magához nyomott.
A forró és heves csókunk csodálatos volt.
Nem akartam véget vetni ennek.Örökre ott akartam maradni a védelmező karjaiban.
De eszembe jutott, hogy megígértem Eleanornak, hogy sietek.
Szépen lassan elhúzódtam miközben kis puszikat hagytam az ajkán.
Kivettem a karjaim a nyakából...A szemében félelem tükröződött, szerintem megijedt, hogy megint elfutok.De nem tettem!
-Sajnos mennem kell!-suttogtam és össze kulcsoltam az ujjainkat.
-Ma tökéletes voltál!Gyönyörű és lenyűgöző!-szólt fel rekedtes hangján.
-Köszönöm!Holnap találkozhatunk ha gondolod...De most tényleg mennem kell!-nevettem
-Rendben, majd dobok egy üzenetet.-elengedte a kezem és kinyitotta az ajtót.
-Jó éjt!
-Szép álmokat Abigel!-búcsúzott el.
Kisétáltam és ő pedig becsukta az ajtót.Vigyorogva sétáltam a lifthez.
Vártam míg fel ér.
Mikor kinyitódott az ajtó a fiúk nevetve léptek ki...De amikor megláttak, egyféle meglepettség volt az arcukon.Elvörösödtem így inkább beléptem a liftbe.
*Louis szemszöge*
Amikor megláttam Abbyt a lift előtt nagyon meglepődtem...Biztos Harry miatt volt itt...
De most nem utálja?
Reménykedtem, hogy nem veszekedtek, mert Harry a múltkor is eléggé rosszul viselte.
Mikor köszönni akartam volna neki, gyorsan beszaladt a liftbe.
Az ajtó becsukódott és elindult lefelé.
-Mi baja van?-kérdezte Niall
-Fogalmam sincs!-válaszoltam
-Harrynél volt biztos!-szólt közbe Liam
-Hát remélem nem veszekedtek megint, mert akkor takaríthatunk.-nevettem
Az ajtónkhoz sétáltunk és bementünk a lakásunkba.
-Hello!-köszönt nekünk Hazza
-Itt volt Abby?-kérdezte Niall
-Öhm...Igen!-leült a kanapéra és bekapcsolta a tv-t.
-És mi volt?-kiváncsiskodtam
-Semmi.
A nevetéséből rájöttem, hogy hazudik...De nagyon örültem, hogy az egyik legjobb haverom boldog.
*Abby szemszöge*
Az egész kiruccanásom 30 percig tartott.
Rögtön Eleanorhoz mentem.
Becsöngettem.
El ajtót nyitott.
-Mi ez a nagy vigyor?
-Harry!-nevettem
-Mi?Mi volt?-kíváncsiskodott
-Őőő...Átmentem hozzá, hogy megköszönjem hogy eljött...És...Megcsókoltam.
Eleanor tátott szájjal figyelt.
-És most nem futottam el!-tettem hozzá
-Úr Isten!Végre!Gratulálok!-sikítozott
-Eleanor halkabban!Nem kell mindenkinek hallania!-nevettem.
-Bocsi!Gyere be!
Felsiettünk El szobájába és bezártuk az ajtót.
-Olyan jó volt ez a nap.-dőltem ki az ágyra
-És akkor most jártok?
-Őszintén?Fogalmam sincs!
-És járnál vele?
-Nem tudom!Így Max után, nem biztos.
-Ab!Felejtsd el őt!Egy hülye volt.
-Én próbálom...Csak...Ez nem olyan egyszerű.
-Elhiszem drága!De én itt vagyok! Bennem bízhatsz!
Szorosan átöleltem őt.
-Köszönöm.-a fejem a vállán pihentettem.
Eltolt magától és felállt.
-Sajtos, vagy vajas pop-corn?
-Sajtos!
-Ezaz!Reméltem, hogy azt választod...Öhm mindjárt jövök csak lemegyek és bevágom a mikróba.
-Oké!Addig keresek egy filmet.-húztam magamhoz a laptopját
Biccentett majd leszaladt a földszintre.
Megnyitottam a Netflixet és a kategóriák között kutattam.
A vígjátékokra kattintottam.
Lefelé görgettem, hogy lássam milyen filmek vannak...
Megláttam az egyik legkedvencebb filmünket, azonnal rákattintottam, de Eleanor pont ekkor jött be két tál pop-cornal
Leült mellém az ágyra és a laptop képernyőjére pillantott.
-Kellék feleség?-vigyorgott.
-Igen!
-Örök kedvenc!-tapsolt.
-Akkor nézzük ezt?
-Persze!Indítsd!
-Rendben.
A lejátszás gombra nyomtam és kiterülve hasra feküdtünk.
A film közben majszoltuk a kukoricát.
Mikor már fél óra eltelt a filmből, sírva röhögtünk.
Ráadásul elkezdtük egymást dobálni a pop-cornal.
A film végére már nagyon álmosak voltunk, így rögtön bealudtunk.
-És járnál vele?
-Nem tudom!Így Max után, nem biztos.
-Ab!Felejtsd el őt!Egy hülye volt.
-Én próbálom...Csak...Ez nem olyan egyszerű.
-Elhiszem drága!De én itt vagyok! Bennem bízhatsz!
Szorosan átöleltem őt.
-Köszönöm.-a fejem a vállán pihentettem.
Eltolt magától és felállt.
-Sajtos, vagy vajas pop-corn?
-Sajtos!
-Ezaz!Reméltem, hogy azt választod...Öhm mindjárt jövök csak lemegyek és bevágom a mikróba.
-Oké!Addig keresek egy filmet.-húztam magamhoz a laptopját
Biccentett majd leszaladt a földszintre.
Megnyitottam a Netflixet és a kategóriák között kutattam.
A vígjátékokra kattintottam.
Lefelé görgettem, hogy lássam milyen filmek vannak...
Megláttam az egyik legkedvencebb filmünket, azonnal rákattintottam, de Eleanor pont ekkor jött be két tál pop-cornal
Leült mellém az ágyra és a laptop képernyőjére pillantott.
-Kellék feleség?-vigyorgott.
-Igen!
-Örök kedvenc!-tapsolt.
-Akkor nézzük ezt?
-Persze!Indítsd!
-Rendben.
A lejátszás gombra nyomtam és kiterülve hasra feküdtünk.
A film közben majszoltuk a kukoricát.
Mikor már fél óra eltelt a filmből, sírva röhögtünk.
Ráadásul elkezdtük egymást dobálni a pop-cornal.
***
