Chapter 6

Eleanor odajött hozzám és megölelt.

-Köszi, hogy nem haragszol rá.-suttogta

-Tudom, hogy tetszik neked és nem akarok vele rosszban lenni szóval ez semmiség!

Elengedtük egymást és a fiúk felé fordultunk.

-Szerintem felejtsük el a játékot és csak bulizzunk!-ajánlottam

-Egyet értek!-biccentett Zayn

-Abby, mesélsz magadról?

-Persze Liam!Hát igazából nem tudom mit mondjak...Abigel Look vagyok, de ha valaki így mer hívni akkor az meghal.-nevettem-Szóval csak simán Abby! Már egy éve befejeztem a gimit, de még mindig nem tudom mi akarok lenni.

-Mivel akarsz foglalkozni?Vagy mi a hobbid?-érdeklődött Niall

-Legszívesebben énekelni szeretnék...De még írok és festek is.A hobbim pedig a táncolás és a lovaglás.

-Simán lehetnél énekes!Csak ne add fel az álmaid...Látod mi lett belőlünk.-biztatott Harry

-Én is ezt mondtam neki.-bökött vállba Eleanor

-Te ne is beszélj El!Én is mondtam neked, hogy simán lehetnél modell de te sem akarod bevallani, hogy igazam van.

-Oké, igazad van.

-De én is akarok kérdezni...Mit csináltok a szabad időtökben?

-Legtöbbször bulizunk és hülyülünk.-válaszolta Zayn

-Kivéve Liamet!-vágott közbe Niall

-Miért?-felé fordultam-Te mit szoktál csinálni?

-Olvasni!Imádom a régi könyveket!

-Komolyan?De jó, hogy nem csak én vagyok ilyen.Az Üvöltő Szeleket olvastad már?

-Persze!Imádtam azt a történetet.

A többiek furán néztek ránk amíg kielemeztük a könyvet.
Nagyon sokat nevettünk, Liam nagyon jó fej és tetszik az ízlése! 

Figyelmesen hallgattam a beszámolóját a kedvenc könyvéről, de ekkor Harry nekem jött, és megállt előttünk.

-Ti aztán tudtok szórakozni.-mondta flegmán

Mérges lettem rá, hogy így undokoskodott...De azt sem értem, hogy mitől lett ilyen.

Elsétált mellettem és én legszívesebben utána mentem volna és vissza szóltam volna neki valamit.

-Nyugi Abby...Néha vannak ily hülye ,,kirohanásai".

-Oké, de akkor is bunkósság tőle! Lehet, hogy ő nem szeret normális és átlagos dolgokról beszélgetni de én igen!

-Holnap elmehetünk egy könyvtárba, vagy valahova egy kávé kíséretében ha benne vagy?

-Benne lennék.

-Majd megbeszéljük SMS-ben, hogy mikor?Oké?

-Rendben.

Liam nagyon helyes volt de csak a barátomnak tudtam elképzelni.Ugyan azokat a könyveket kedveli amiket én is és nagyon megértő és együtt érző.

A beszélgetésünket egy hang törte meg a nappaliból.

-A színpadra hívnánk a tehetséges Abby Look-ot.-olvasta fel egy fiú

Oda siettem.

-Én nem akarok fellépni!Ki mondta, hogy fellépek?

-Hazza.-válaszolta és a szoba sarkában lévő Harryre mutatott.

-Egy perc.-kikaptam a kezéből a mikrofont és Harryhez rohantam.

Mikor meglátta a mérges arckifejezésem elkezdett nevetni.Akaratlanul elkezdtem röhögni mire  oda értem hozzá.

-Harry!Ezért még meghalsz!-még mindig nevettem

-Úgy is élvezni fogod!-szemtelenkedett

Megfordultam és felsétáltam a színpadra, de amikor megláttam a még itt maradt embereket, bepánikoltam.

-Öhm...A saját számomat fogom énekelni!-dadogtam

-Halljuk!-kántálta a közönség

Bólintottam a Dj-nek hogy elindíthatja a zenét.

Felszólalt a zenei alap és énekelni kezdtem rá.

Mikor a refrénhez értem, a közönség tapsolva táncolt.Én pedig vigyorogtam örömömben.

Harrynek igaza volt...Éveztem.És tényleg ezzel szeretnék foglalkozni!

Csak azt nem értettem, hogy miért van mindenkinek igaza velem kapcsolatban.

Szerintem csak béna vagyok és sosem az van amit gondolok...Vagy nem ismerem olyan jól magam mint mások engem.

Egy kő gördült le a szívemről amikor vége lett zenémnek.

Meghajoltam és lesétáltam.El felém rohant és szorosan átölelt.

-Isteni voltál!Ez-ez tökéletes volt!

-El...Megfulladok.-lihegtem

-Jaj bocsi.-nevetett 

-Nem baj, és köszi...Őőő...Mindjárt jövök!

Biccentett és elindultam Harry felé.Vigyorogtam, mikor már előtte álltam.

-Na miért vagy olyan mosolygós kedvedben?-kíváncsiskodott

-Mert szuperül éreztem magam.

-Na ugye!Megmondtam!

-De akkor is meghalsz ezért.-nevettem-És honnan szerezted meg a Demóm?

-Öhm...Délután még volt egy utam a kávézóba.

-Effie adta?

-Igen.-vigyorgott és megjelentek a kis gödröcskéi.

-Megölöm, és téged is.-fenyegettem játékosan

-Úgysem tennéd meg!Túl jó vagy ahhoz.

-Nem is ismersz.

-Csak azért mert nem hagyod, hogy megismerjelek!-vágott vissza

Csak a szemem forgattam.A legtöbben ekkor már megfogták  a kabátjaikat és haza indultak. 

-Ez ki háza?Mármint, jó sokat takaríthat az illető!

-Az egyik haverunké.

-Értem!

Eleanor és Louis felénk közeledtek.

-Mi most elmegyünk valahova!-mondta Louis és El szeme felcsillant.

-Oké.Majd beszélünk Lou.

Kezet fogtak én pedig megöleltem Eleanort súgtam neki egy gyors: ,,Szoritok"-ot.

Intettek nekünk és elmentek.Én a vállfához  siettem és levettem a bőrdzsekim.

-Hova mész?

Elővettem a kocsi kulcsom.

-Haza!?-nyitottam ki az ajtót.

-De ittál!-vissza nyomta az ajtót, hogy ne tudjak kimenni.

-Neeee!-csaptam a homlokomra-Basszus!Haza kell mennem...Már hajnali egy óra van.

-Haza vigyelek?

-És a kocsimmal mi lesz?

-Én vezetek!

-Jól van!-nevettem és odadobtam a kulcsot

Kisétáltunk.Az út szélén már csak az én kocsim állt.

-Itt lenne az én drágám!-mutattam büszkén az autómra

-Wow!Ez egy Bmw M6-os Cabrio?

-Pontosan!De honnan tudod?

-Mert nekem is ilyen kocsim volt.Szuper kocsi.

-Oké-oké, csak hagyjuk az autókról való beszélgetést.-mondtam és kinyitottam az ajtót.

Megszólalt a riasztó.

Oda szaladtam Harryhez.

-Gyorsan kapcsold ki.-nevettem és rányomtam az ujjam a gombra vele egy időben.Gyorsan elrántottam a kezem.

-Őőő...Indulhatunk?-kérdeztem hadarva

Bólintott és az anyós ülésajtajához ment és kinyitotta.

-Nem te vezetsz?-értetlenkedtem

-De!Csak ülj be!-mutatott az ülésre

-Oh...Oké.Köszönöm.-beültem

-Nincs mit kisasszony!-nevetett és óvatosan becsukta az ajtóm.

Átkocogott a másik oldalra és beszállt a vezető ülésbe.Beindította a motort, és elindultunk.

Kinyitottam a levéltárca tartót és kivettem egy mentás száj sprayt.

-Az minek?

-Mondom, hogy sosem iszom, de ha anya megtudná, hogy még is akkor az tuti, hogy nem élnék...-válaszoltam és fújtam kettőt a számba.-Te is kérsz?-nevettem és lefújtam őt

-Köszi, ez aztán használt.-nevetett-De az normális, ha az ember egy keveset iszik egyszer egy hónapban.

-Harry!Egy a gáz...Hogy nem keveset ittam!

Mindketten nevetésben törtünk ki.

-Harry?

-Igen?

-Neked, hogy jutott eszedbe, hogy jelentkezz az X Factorba?-kérdeztem az ujjaimmal játszva

-Nem tudom...Mindig énekes akartam lenni!De honnan tudod, hogy jelentkeztem?

-Öh...Úgy, hogy néztem azt az évadot.-hazudtam

-Értem!-rám kacsintott

-Figyeld csak az utat!-szóltam rá kacagva

-Hol laksz?Csak mert így nem tudom, hova kell mennünk.

-Egy ilyen titkos infót megkel osztanom egy idegennel...Hát legyen-kuncogtam-Park Avenue 17.

-Nagyon király volt ez az este.Megismételhetnénk!

-Benne vagyok.Mondanám, hogy holnap találkozhatnánk, de már Liamnek megígértem és...

A gázra lépett...

-Annyira idegesítő tud lenni amikor játssza az okost.-szorította a kormányt

-Hát szerintem nem játssza.

-Mindenki olvasta már az Üvöltő Szeleket...

-Kétleném!Anya egyetemi tanár és konkrétan senki nem volt képes elolvasni.

-Pedig nem bánnák meg!Nem olyan béna mint a mostani könyvek.

-Olvastad?-vágtam meglepett fejet.

-Igen!Nem csak Liam szereti a könyveket.

-Ezt a Harryt jobban bírom.

-Hogy érted, hogy ,,ezt a Harryt"?

-Úgy, hogy jobban bírom azt amikor nyugodt vagy és normálisan tudunk társalogni...Normális dolgokról.

-Velem mindig lehet ,,társalogni"!

Nem mondtam semmit csak kinéztem az ablakomon.

Megrezzent a telóm.

-Üzeneted jött!-vállba bökött, hogy kizökkentsen a bambulásból

-Oh, köszi!

Feloldottam a telefon kijelzőjét.

1 új üzenetem érkezett.

Megnyitottam és akkor láttam a feladót...Apa!

SZIA KICSIM!

SZERDÁN JÖVÖK HAZA, ÉS VAN EGY MEGLEPETÉSEM!

NAGYON HIÁNYZOL!SZERETLEK.

                                                                      -APA

Belemosolyodtam az üzenetbe.

-Kitől kaptál üzenetet, hogy ilyen jó kedved van?

-Apától!Ma elkellet hirtelen mennie egy konferenciára, de szerdán haza jön és lesz egy meglepetése.

- Hol van az a konferencia?

-Floridában!

-Izgulsz?

-Igen.Már nagyon hiányzik.

Nagyon sokat beszélgettünk és nevettünk Harryvel, csak sajnos haza értünk.

Mindketten kiszálltunk.

Egy mély levegőt szippantottam a levegőből.
-Wow...Nem kicsi ház!
-Látnád belülről.Anyáék nagy mániája, hogy úgy nézzen ki egy ház mint egy palota.
Harry elém sétált.
Megijedtem a magasságától, így hátra léptem egyet, de a kocsihoz nyomódtam.
Közelebb hajolt hozzám...
-Köszönöm a csodás estét.-suttogta
Egyre mélyebben és nehezebben vettem a levegőt.
Az arcomhoz nyúlt és kisöpörte belőle a tincseket.
Mielőtt vissza engedte volna maga mellé a kezét, gyorsan megfogtam és össze kulcsoltam az ujjainkat...Az ő tenyere kétszer nagyobb volt mint az enyém de biztonságban éreztem magam vele.
Csak a zöld szempárra koncentráltam.
Oda hajoltam hozzá, az orraink már egymást súrolták.
Mindketten lihegtünk, de én nem bírtam már tovább...
Lábujjhegyre álltam és hirtelen az ajkaimat az övére tapasztottam.
Mikor viszonozta ezt éreztem egy vibrálást.
Elengedte a kezem és a karjával átkulcsolta a derekamat
Nem akartam, hogy ennek a csóknak vége legyen...
De vissza tért az az énem aki visszafogott és mindig azon parázik, hogy mi lesz a következménye ennek.
Elhúzódtam...
-Én-én...
Nem tudtam megszólalni és inkább berohantam a házba.Bezártam az ajtót magam után.Éreztem, hogy sírni akarok így halkan felrohantam a szobámba.
Becsuktam az ajtót és lezuhantam a földre.
A szememben éreztem össze gyűlni a cseppeket.A tenyereimbe temettem az arcom és elkezdtek potyogni a könnyeim.
Nem értettem, hogy azért sírok mert hülyén viselkedtem vagy azért mert tudom, hogy ő sose érezne úgy ahogy én ő iránta.Neki csak egy lány lennék a sok közül akit megszerzett magának.
De akkor nem gondoltam semmire, csak rá.
És amikor vissza csókolt...Leírhatatlan volt...Sosem éreztem ilyet.
Ahogy vissza emlékeztem még jobban sírtam.Felálltam behúztam a függönyöket és magamra rángattam egy rózsaszín melegítőt és egy fehér kutyás rövid ujjút. 
Túl rossz állapotban voltam, hogy lemossam a sminkem vagy megfésülködjek így csak befeküdtem az ágyamba.
Nagyon sokáig nem sikerült elaludnom...