Chapter 7

Egy idegesítő, csipogó hangra ébredtem.

Morcosan vettem magamhoz a telefonom, leállítottam az ébresztőt és az időre pillantottam.

Csak nyolc óra volt.

Fájt a fejem és minden végtagom, biztosan a tegnapi buli miatt.Sosem voltam másnapos eddig, de nem is nagyon szeretnék többet.

Alig emlékeztem a tegnap estére, csak kis foszlányok voltak a fejemben...De egy valamire tisztán emlékeztem...És ez a Harryvel történt csók.

Azon gondolkodtam, hogy hogy van az, hogy csak erre emlékszem.Lehet, hogy akkor már józan voltam?

De eléggé ismerem magam, hogy tudjam, hogy nem csókolnék  meg senkit két nap ismertség után...Vagy mégis?
És azt sem értettem, hogy miért pont vele álmodtam...
Túl fáradt voltam, hogy ezen agyaljak így inkább  vissza aludtam.

***

-Abigel!Gyere reggelizni!-kiáltott anyu a földszintről.

Az éjjeliszekrényemen heverő órára pillantottam...

Fél kilencet mutatott.
Sikerült még plusz fél órát aludnom, de anyának persze fel kellett keltenie. Lerúgtam magamról a takarót és beleléptem a macis mamuszomba.A hátamra dobtam a köntösöm.A mobilom pedig a zsebembe süllyesztettem.

Anyu ismét engem szólítgatott...

Megigazítottam az ágyam és lesétáltam a földszintre.

-Abigel!Hol vagy már?

-Jövök már anyu!-mondtam ingerülten

Előkaptam az Iphoneom és nyomkodni kezdtem, beletúrtam a hajamba és a konyhába léptem.

-Szia anyu!-felnéztem a telefonomból.-Harry?-meglepődtem

A szám tátva maradt...Láthatóan végig mért.

Szépen lassan megfordultam és kiszálltam.

-Abby, gyere csak vissza!-szólt rám anya

Soha nem ellenkeztem a szüleim parancsával szemben, tiszteltem őket, de nem mindig értettem őket.

-Ülj le!Csináltam reggelit.

A Harrytől legtávolabb lévő székhez ültem.

-Cuki a pizsid!-vigyorgott

-Fogd be!-suttogtam fintorogva.-Hogy kerülsz ide?

-Beszélni akartam veled.Csöngettem, és azt hittem te fogsz ajtót nyitni, de anyukád tette.

-Abby, miért nem meséltél Harryről?Nagyon kedves, még a palacsinta is segített elkészíteni.-dicsérte

-Miért kell segítened anyának?Igazán elmehetnél!

Felállt és mellém ült.

-Már egy órája itt vagyok, szóval úgy gondoltam segítek. Addig nem megyek el amíg nem beszélünk!

Válaszolni akartam, de anya éppen hozta a palacsintát és elénk helyezte.

-Kicsim, nem rég hívott a kampusz igazgatója. Bekel mennem az egyetemre.Lesz egy értekezlet. Sajnos indulnom kell!-magára kapta a blézerét

-De anya!Szombat van!És itthon hagysz egyedül?

-Sajnálom kicsim. Harry itt maradhat, ha szeretne.

Persze...Rájöttem, hogy Harrynek sikerült beadni anyának, hogy ő egy illedelmes és kedves srác...Ebben biztos segített az angol báj és akcentus.

-Harry nem szeretne maradni!-jelentettem ki

-Igazából szívesen maradnék!-nevetett

-Akkor ezt megbeszéltük!Jó szórakozást.-puszilt meg anya

-Anyu ne már!-nyafogtam

-Örülök, hogy megismerhettem Mrs.Look!

-Jaj Harry, hívj csak Nathalienek!-vigyorgott

A fejem az asztalba vágtam és nem is emeltem fel.

5 perccel később ajtó csapódást halottam.

Felemeltem a fejem, Harry engem nézett.

Felálltam, betoltam a székem és elindultam a nappaliba.

-Hová mész?

-Nem mindegy? Harry nem értelek!

-Abby, csak akarok mondani valamit de nem hagyod nekem.-vágott közbe csalódottam

-Jó-jó!Beszélhetünk, de nem így!Borzalmasan nézek ki.Sosem lát így senki...Igazából neked sem kellett volna.

-Szeretnéd, hogy elmenjek?

-Igen...Vagy nem tudom!-csaptam a homlokomra.-Lehetne, hogy délután beszélgessünk?

Hirtelen felcsillant a szeme.

-Igen persze!-felállt és felvette a kabátját.

-Nyugodtan edd meg!-mosolyogtam

Én felsétáltam a lépcsőn.

A szobám ajtaja nyitva volt.Besiettem és izgatottan becsuktam magam után.Idegesített a tény, hogy egy olyan pasi ül a konyhánkban aki ilyen jól néz ki és eléggé tetszik de tudom, hogy soha nem lesz lehetőségem arra, hogy több legyen ez mint barátság.

Elhessegettem a gondolataim és lehuppantam az ágyamra.

Rögtön ekkor kaptam egy üzeneten.

Megnyitottam.

SZIA ABBY!

FÉL TIZENEGYKOR A KÁVÉZÓBAN? :)

                                                                       -LIAM

BENNE VAGYOK! ;)

Írtam vissza neki.

Fél órám volt a találkozóig, így gyorsan magamra kaptam egy legingset és egy fekete pólót.

Egy pici pirosított tettem az arcomra.

Vissza siettem a földszintre, Harry már a nappaliban volt.

-Azt hiszem most megyek!

-Őőő...Oké, nekem is indulnom kell!

-Liamhez?-kérdezte feszülten

-Igen...De, Harry...Majd hívlak!

-Oké!Szia!

-Szia.

Elköszöntünk egymástól, megfogtam a kulcsom és bezártam a bejárati ajtót.

Mindketten beszálltunk a kocsinkba.Én a kávézó felé vettem az irányt.

A gázra léptem, hogy időben a megbeszélt helyre érjek.

A parkolóba álltam.

Kiszálltam és bezártam az autót.

A kávézóba lépve a megszokott illat fogadott.Megláttam Liamet és oda sétáltam hozzá, ő éppen a telefonját bámulta.

-Szia!

-Szia Abby!-felállt és átölelt.

-Bocsi ha késtem csak későn keltem és ráadásul volt egy kis gondom este...

-Mi történt?-nevetett

-Ha hallani akarod akkor inkább ülj le!

-Oké.-leült.-Mesélj!

-Öhm...Ígérd meg, hogy nem mondod el senkinek!

-Megígérem!

-Tegnap...Én és Harry...Megcsókoltam!-én is leültem

Liam tátott szájjal bámult rám.

-Istenem, mondj már valamit!Így is tiszta ideg vagyok.

-Nem tudom mit mondjak...Harry nem a te féle lányokat kedveli.

-Miért milyen vagyok?-értetlenkedtem

-Hát az eddigi barátnőihez képest vissza fogott és túl jó.-magyarázott.-Túl jó vagy Harryhez!

-Nem mintha olyan jól ismerném, vagy bármit is elvárnék tőle, de látom rajta, hogy nagyon jó ember!

-Én azt nem mondtam, hogy rossz ember!Mégis csak a legjobb barátom.Mindig kiáll azokért akiket szeret.Csak elégé nehéz volt a gyerek kora...Így neki kicsit nehezebben megy az, hogy kedves legyen és megértő.Ezért van az hogy néha eléggé bénán viselkedik. 

Még négy órán keresztül beszélgettünk Liammel.

Ezekben az órákban rengeteget megtudtam róla és a többiekről.

Még maradtam volna, ha nem kellett volna beszélnem Eleanorral.

Mikor befejeztük a találkozót, felhívtam Eleanort, hogy találkozzunk a parkban.

Négy órakor már a parkban voltunk, amint megláttam őt oda siettem hozzá és megöleltem.

 Eleanor egy fehér pólót és egy farmer sortot viselt.

-Istenem!Annyira hiányoztál!

-Te is nekem!Milyen volt Harryvel lenni?

-Előbb beszéljünk rólad!Hova mentetek Louissal?

-Vidámparkba.De annyira szuper volt. El sem tudod képzelni.

-Jártok?-kiváncsiskodtam

-Nem tudom...Nem jelentettük még ki hivatalosan.

-Annyira örülök nektek!-karoltam át a vállát.

-Veletek mi volt?

-Phu...Tegnap ő vitt haza és egész úton nevettünk!-emlékeztem vissza a tegnapra

-És...-vigyorgott

-És...Megcsókoltam!És az a vicces, hogy szuper volt!

-Abby Look, büszke vagyok rád!Eltűnt az a vissza fogott éned?-cukkolt

-Jaj El! Erre nem kéne büszkének lenned, akkora hülyeség volt az egész.Alig ismerem!

-Akkor ismerd meg!-mindketten nevettünk amikor megrezzent a telefonom.-Harry az?

-Nem!Anyu!Azt kéri, hogy szóljak a bébiszitternek, hogy menjen el Belláért az oviba mert csak este kilenc körül tud haza jönni.

-Uh, az király!Képzeld hallgattam rád! 

-Mesélj!-nevettem

-Jelentkeztem egy munkára!Modellkedni fogok!

-Áááá! Ez szuper.Gratulálok.-sorosan átöleltem.

-Köszi, hogy biztattál!

-Ezért, vannak a legjobb barátnők!Tudom, hogy alig beszéltünk, de még van egy kis dolgom...Baj lenne, ha most elmennék?

-Dehogy! Csak majd hívj!

-Foglak!Este átjöhetnél!

-Inkább te!Most legyünk nálunk.

-Benne vagyok.-megpusziltam és ő vissza puszilt.-Addig is szia!

-Szia drága!-köszönt el

Egy öleléssel elbúcsúztunk egymástól.

Beugrottam az autómba, és elindultam haza.

Út közben felhívtam anya barátnőjét, a bébiszitterünket, hogy ugorjon el Belláért.

Megálltam egy salátabárnál, hogy egyek valamit.

Magamba tömtem egy egész tál görög salátát, utána pedig haza vezettem.

Beálltam a garázsba és a hátsó ajtón bementem a lakásunkba.

Felsiettem a szobámba, ledobtam a táskám és átmentem  Bella szobájába, hogy megnézzem minden rendben van-e.

-Hali!

-Szia!-köszönt anyu barátnője.

-Abby!-szaladt felém Bella és átölelte a lábaimat.

-Szia Hercegnő!-felkaptam és megpörgettem a levegőben.

-Abby, Nathalie mikor jön?

-Este nyolc vagy kilenc körül.Nagyon köszi, hogy ilyen hirtelen tudtál jönni.

-Jaj ne butáskodj, ez a munkám!

-Nekem majd elkel mennem!

-Rendben, megleszünk.-nevettet Mrs.Hayes

-Ne menj el Abby!-kérlelt Bella

-Sajnálom drága...De muszáj!-megöleltem.-Megyek készülődni!Sziasztok!

Elköszöntek.Én vettetem még egy pillantást a kis húgomra ő éppen az egyik játékával játszott.

Kisétáltam és átrohantam a szobámba.

Előkaptam a telóm és bepötyögtem Harry számát.

A hívásra nyomtam.

-Szia Abby!-szólt a telefonba.

-Szia Harry!Mikor találkozzunk?

-Egy óra múlva?Vagy inkább másfél óra múlva?

-Szerintem másfél óra múlva!És nálam vagy nálad találkozzunk?-érdeklődtem

-Neked jó ha nálam?-nevetett

-Igen tökéletes!De akkor most lerakom, nem sokára találkozunk!

-Rendben.Szia!

-Szia!