-Most hova megyünk?-kíváncsiskodott Eleanor
-A Hotelbe lepakolni, de ha végeztünk akkor elmehetünk valahova.-ajánlotta Liam
-Srácok, miért megyünk hotelbe?Én tudok egy jobb helyet!-vágtam közbe.-Apuéktól kaptam egy házat, hogy lakjak ott!
-Azt akarod, hogy hozzád menjünk?- vágott közbe El.
-Igen, kérlek!-erősködtem
-Biztos vagy benne Abby?
-Igen!Száz százalékosan!-vigyorogtam
-Oké!Megadod a címet, hogy szóljunk a sofőrnek?-kérdezte Niall
-Öhm...Igen, persze.
Elkezdtem kiszedni a mappám a táskámból de egyfolytában beakadt valamibe.
Öt perc rángatózás után sikeresen kivettem és Niall-nek nyújtottam, ő pedig felolvasta a sofőrnek a címet és vissza adta a mappát.
Harry bámultam ahogy éppen a telefonját nyomkodta.
Éreztem, hogy valami rezeg a táskámban.Kotorászva kikaptam a telefonom.
Anya kereset.Rögtön a zöld kis telefon jel felé húztam a kijelzőt.
-Szia anyu!
-Szia Abby!Megérkeztetek már Floridába?-aggodalmaskodott-Minden rendben?
-Anya, csak pár államra vagyunk egymástól, nincs semmi baj.És igen megérkeztünk.
-Rendben kicsim.Hívj amint van valami!
-Foglak de most le kell tennem.Szia anyu!Puszilom Bellát és aput.
-Átadom!Szia!-köszönt majd letette a telefont.
A telefonom a zsebembe csúsztattam és nyugodtan ültem a helyemen.
Ez után 25 unalmas perc következett...
-Megérkeztünk!-értesített minket a sofőr.
Harry meghúzta a kilincset és rántott egyet a fekete terepjáró ajtaján.
Mindannyian kiszálltunk és megálltunk a kocsi feljárón.
A gyönyörű villa élőben még nagyobb volt.És még szebb is.
Mindenki tátott szájjal figyelt.
-Wow...Ez...Ez...Wow-motyogtak meglepetten.
Elővettem a kulcsokat.
Megnyomtam a garázsét és felemelkedett az ajtaja.
Egy ugyan olyan BMW állt bent amilyen eddig volt nekem, de tisztán láttam, hogy vadonatúj volt.
Izgatottan léptem a verandára, ahol volt egy gyönyörű hinta szék.
A hatalmas ház ajtaja előtt álltam, és a zárba helyeztem a kulcsot.
Elfordítottam és beléptem a házba.
Egy gyönyörű nappali tárult a szemem elé.
A táskám ledobtam a földre és körbesétáltam.
-Istenem!Imádom!-vigyorogtam.
Utánam a fiúk is bejöttek a bőröndjeikkel együtt.
Harry felém sétált, és megállt előttem.
-Behozzam a bőröndöd?-vigyorgott.
-Igen.Köszönöm.-nyomtam egy puszit az arcára.
-Abby ez gyönyörű!-mondta a vállamra csimpaszkodva Eleanor.
-Egyet értek, csak be kéne rendezni.
-Majd ma megcsináljuk.-mondta beleegyezve.
-Srácok, nyugodtan válasszatok szobát!
Ők csak bólintottak és megfogták a bőröndjüket és felsiettek az emeletre.
-Úristen Abby!Mi volt az a reptéren?-kíváncsiskodott vigyorogva
-Öhm...Harry megcsókolt.-elvörösödtem.
-Végre!-ugrált örömében
Hirtelen abba hagyta az ugrálást mert Harry is bejött.
Becsukta maga mögött az ajtót.
-Hol vannak a többiek?-nevetett
-Elmentek szobát foglalni.-válaszoltam
-Na jó én azt hiszem most megyek.Megnézem milyen szobát szerzett Louis.Szólj drága ha segíthetek valamit.
-Rendben.Köszi El!
Intett a karjával majd felszaladt a lépcsőn.
Oda mentem Harryhez és kivettem a kezéből a bőröndöm.
Próbáltam felemelni de sehogy sem ment.Mintha legyökerezett volna.Kínosan éreztem magam, hogy nem tudok még egy bőröndöt sem megemelni.
-Segítsek?
-Mitől ilyen nehéz?-nevettem-Megtennéd hogy felhozod a szobámba?
-Persze.-vigyorgott majd könnyedén megemelte a hatalmas bőröndöm
Elindultam a lépcső felé.
Gyorsan lépkedtem felfelé.Mikor felértünk az emeletre láttam, hogy Harry megállt és lerakta a bőröndöm.
-Melyik szobába vigyem?
-Őőő...A következő emeleten van a szobám.-mutattam a lépcső felé.
Nem szólt vissza semmit csak megemelte a bőröndöt és elindult felfelé.Utána szaladtam majd beelőztem, hogy én láthassam először a hálószobám.
Egy gesztenye barna ajtó állt előttem.
Elfordítottam a zárba helyezett pici kulcsot.Lenyomtam a kilincset majd, kinyitottam az ajtót.
Teljes egészében elém tárult a szobám.
Rögtön az jutott eszembe, hogy mit fogok ekkora helyjel csinálni.
A fehér falak csak rikítottak.
Különösen tetszett a régies hajópadló.
Rögtön kiszúrtam a hatalmas üveg ablakokat.
Izgatottan szaladtam oda, hogy megnézzem a kilátást.
Nagyon meglepődtem amikor ráeszméltem, hogy előttem nem ablak van, hanem egy üveg ajtó.
Nem láttam kulcsot sem kilincset, azon gondolkodtam, hogy lehet kijutni az erkélyre.
A tenyereimmel megnyomtam az ajtót és már ki is nyitódott, egy kicsit.De amint abba hagytam az erőlködést rögtön becsukódott.
Hátráltam egyet majd újra megnyomtam az ajtót és végre sikerült kijutnom az erkélyre.
Friss fa és levegő illat csapta meg az orrom.
Az enyhe szél a hajamba kapott.
Körbe néztem, nagyon megtetszett a kilátás.
Az erkély üveg burkolattal volt körbe véve.
Ez a kis üvegfal a mellkasomig ért.
Keresztbe fontam a karjaim,majd az üveg burkolaton pihentettem a felső testem.
Arra lettem figyelmes, hogy kinyitódik mögöttem a terasz ajtó.
Harry jött ki rajta.
-Azt hittem elmentél szobát választani.-vigyorogtam és elé sétáltam.
-Nem.Én nem fogok itt lakni.
-Mi?Én azt hittem...Hogy, hogy?- kétségbe esetten dadogtam.
-Nekem van egy házam Floridában, és amúgy sem akarok zavarni.
-Nem zavartál volna!-nevettem-Muszáj lesz meg mutatnod a házad!
-Meg fogom!
Ekkor egy telefon csörgés zavarta meg a beszélgetésünket.
Hirtelen azt hittem, hogy az enyém az, de Harry kikapta a zsebéből a telefonját és a kijelzőt bámulta.
Összeráncolta a homlokát, majd elindult az ajtó felé, és bement a házba.
Én csak álltam csalódottan, nem tudom mit várok el tőle, annyira gyerekes vagyok...
Sose lennék jó Harrynek, de mit is várhatnék?
Kb. három hete ismerem, és ebben a három hétben többet sírtam mint egész életemben.
Bárcsak olyan könnyen menne minden, mint a filmekben.
Annyira féltem, hogy csak játszadozik velem.Próbáltam kitörölni a fejemből őt.
De valamilyen ismeretlen okból az agyam és a szívem sem szeretné ezt...
A könnyek a szemembe gyűltek.
-Na jó, elég Abby!Nem vagy óvodás!-szóltam magamhoz.
Idegesen az ajtó felé sétáltam, majd vissza mentem a szobámba.
Elakartam, kezdeni a berendezést, de eszembe jutott, hogy minden cuccom otthon van és csak ruhákat hoztam magammal.
Lerohantam, hogy beszéljek Eleanorral.
Ő pont a fiúk ajtaja előtt állt.
-Sziasztok!Valaki nem akar eljönni velem vásárolni?-kérdeztem izgatottan.
-Én jönnék, de Louis beakarja mutatni Floridát.-válaszolt El.
-Semmi baj!Menj csak!
-Elmenjek veled Abby?
-Igen.Életmentő vagy Liam!-nevettem.-Akkor készülődj, mert mindjárt indulunk.
Bólintott, és én levágtattam a konyhába.
Megláttam a kocsi kulcsot és magamhoz kaptam.
A táskámból kivettem a napszemüvegem és felvettem.
Kikaptam a pénztárcám, és végül Liam is követett.
-Indulhatunk?
-Persze!
***
A hatalmas bevásárló központhoz érve, kerestem egy szabad parkoló helyet ami sokkal nehezebb feladatnak tűnt, mint ahogy képzeltem.
Öt perc körbe kocsizgazatás után sikerült találnom egy helyet és sikeresen beparkoltam.
Kiszálltunk, és elküldtem Liam-et egy bevásárló kocsiért, amíg én bezártam az autót.
Oda futottam hozzá és átvettem tőle a kocsit.
A bejárathoz közelítettem.
-Abby?
-Igen?
-Öhm...Most akkor te és Harry...
Megakadt a torkomban egy kis gombóc ettől a mondatától.
-Őőő...Nem tudom!Őszintén szólva fogalmam sincs mi van köztünk, kb. három hete csak az megy, hogy sírok, könnyezek, ő megcsókol, vagy én őt, veszekszünk, kibékülünk.-magyaráztam
-Abby, ne hagyd, hogy ezt csinálja veled!A legjobb barátom, de amit csinál a barátnőivel az már nem normális.
Nem mondtam semmit, csak toltam tovább a bevásárló kocsit az elektronikai részig.
-De ezt csak azért mondom mert te vagy Harry első olyan barátnője akit még bírok is.Te nem vagy beképzelt, egoista mint a többiek.
-Biztos jó sok barátnője volt.-vágtam savanyú arcot.-De annyira idegesítő, hogy így játszadozik velem.Egyszer bunkó, egyszer pedig kedves.Komolyan mintha skizofrén lenne.-magyaráztam majd a laptopokat nézegettem.
-Ennek is van oka...De ezt neki kell elmondania.
-Tudod mi a legnagyobb szívás?Hogy legszívesebben mindig a karjai között lennék.Annyira megnyugtat. De amikor megbánt akkor legszívesebben megütném.
-Beszélned kell vele!Csak az a baj vele, hogy még egy olyan barátnője sem volt mint te...Ő sosem randizik, és sosem hallottam, hogy azt mondaná valakinek, hogy "szeretlek".
-Köszi Liam, hogy ennyi mindent elmondtál...De lehetne, hogy hanyagoljuk a témát?
-Persze.
Ez után egész végig Harry-n gondolkodtam, és nem igazán tudtam így koncentrálni a vásárlásra.
De úgy voltam vele, hogy majd otthon idegeskedek, és most inkább a vásárlásra koncentrálok.
Az elektronikai részről megvettem mindent amit szerettem volna:laptopot, Tv-t, DVD lejátszót egy hangfalat és még sok keléket a telefonomhoz.
A GPS-t sem hagytam ki, mert most először vagyok Floridában és nem megy még annyira a tájékozódás.
A szobámat nem akartam fehéren hagyni így inkább a bézs-rózsaszín melett döntöttem a festék terén.
Liamnek támadt egy nagyon jó ötlete a polcok és szekrények terén, úgy döntöttük, hogy ha a bevásárló központban végeztünk, akkor elmegyünk egy asztaloshoz és megcsináltatjuk úgy a bútoraimat ahogy elképzeltük.
Vettem még pár CD-t és könyvet amíg Liam elment venni magának valami kaját.Én pedig csak álltam helyben a hatalmas kocsimmal és vártam rá.
A gondolataimba merültem és ugrottam egyet amikor Liam megfogta a vállam.
-Jesszusom!Megijesztettél.-nevettem.-Vettem pár könyvet!
-Majd kölcsön adod, hogy kibeszélhessük?
-Persze.
Liam a kocsi felé hajolt, és elkezdett kutatni benne.
-Mit csinálsz?-nevettem
Kiegyenesedett majd felmutatott négy CD-t.
Elvörösödtem amikor sikerült elolvasnom, hogy One Direction.
-Ez komoly?-nevetett
-Most miért?Mondtam, hogy imádom a hangotokat.-kikaptam a kezéből az albumokat és vissza raktam a kocsiba.
A konyhám is teljesen üres volt, így vettem, pár tányért és poharat, evőeszközt és az általános konyhai felszereléseket sem hagytam ki
***
Három óra alatt sikerült mindent megvenni a konyház, a fürdőhöz, a nappalihoz,és az étkezőhöz.Sietve mentünk ki az áruházból.
A bevásárló kocsit az autóm csomagtartójához toltam és elkezdtünk bepakolni.
Még mielőtt haza indultunk volna, bementünk az asztaloshoz és elmondtuk neki, hogyan gondoltuk a bútorokat.
És a sok munkásnak köszönhetően azt mondta hogy holnapra minden meg lesz.
A férfival Liam beszélt mert én nem igazán értek az ilyen dolgokhoz.
***
