Chapter 12

A kávézó után anya elment vásárolni nekem, az utazásra, én pedig haza sétáltam.
A szobámban körözve gondolkodtam.Nem igazán voltam biztos, hogy akarok menni Floridába, de ha már sikerült rábeszélnem őket  akkor inkább megyek.
Kihúztam az ágyam alól a bőröndöm és az ágyra tettem.
Letérdeltem a földre, hogy keressek még valami táskát, de már csak egy rózsaszín valami volt ott.
Kihúztam és mikor már a kezembe volt, tisztán láttam, hogy egy malac báb volt.
Felültem az ágyamra és óvatosan leporoltam.
Hirtelen anya jelent meg az ajtóban.
-Anya, nézd mit találtam!-mutattam fel a bábot.

-Mr.Röfi?!-nevetett
-Mi?Mr.Röfi?
-Kiskorodban mindig így hívtad.
-Pedig nem is emlékszem rá.Komoly, hogy ezzel játszottam?Nem jössz be?
-Igen, teljesen komoly.Imádtad!-belépett az ajtómon majd leült az ágyamra.-Minden rendben?

-Igen...Vagyis nem...
-Mesélj!
-Tegnap veszekedtem Harryvel.
-Kicsim ne légy összetörve.Mindenki szokott veszekedni.
-Tudom de néha már elég unalmas.
-Tényleg szeretnél menni Floridába?
-Igen!
-Akkor pakolj és ne szomorkodj!-nevetett és leszállt az ágyamról.-Lemegyek a konyhába, addig pakolj be!
-Oké!
Kinyitottam a bőröndöm és elkezdtem bepakolni.

***

A délután folyamán megbeszéltem a fiúkkal, hogy jöjjenek át hozzám és majd ide hívjuk a taxit ami majd kivisz minket a reptérre.
Rengeteg cuccot raktam el.
Csak apa segítségével sikerült levinni a bőröndöm.
Lehuppantam a kanapéra és vártam amíg megjönnek a többiek.
Hat órakor már ,,enyhén" görcsben volt a gyomrom.
A telefonomon Instagramozni kezdtem amikor pont csengettek.
Felálltam és ajtót nyitottam.
Harry állt legelöl és mögötte libasorban  a többiek.
-Gyertek be!-színleltem egy mosolyt
A fiúk után Eleanor is megérkezett.
Amint meglátott, megpuszilt és szorosan átölelt.
Vissza huppantam a kanapéba.
Nem igazán szoktam társaságban telefonozni, de most nem volt kedvem beszélgetni senkivel és nem akartam Harryt bámulni, így játszani kezdtem.
Dörömbölést hallottam az emeletről.
Ez a hang később már a lépcsőtől jött.Tudtam, hogy a kishúgom mindjárt leér a földszintre ezzel a tempóval.
-O-ó!-a telefonom a zsebembe csúsztattam
-Mi o-ó? Mi a baj? -kérdezte értetlenül Harry
-Bella!-válaszolt Eleanor
A húgom pont ebben a pillanatban ért le és rohanni kezdett felém majd az ölembe ugrott.
Térdei a hasamba fúródtak.
-Abby!-visított a fülembe
A fiúk nevettek.
-Bella, szállj le rólam.-lihegtem.
Ő azonnal leugrott rólam és a srácok felé fordult.Felálltam, oda sétáltam Bellához majd leguggoltam.
-Ő Louis.-mutattam be a húgomnak a többieket.-Zayn,Niall,Liam és...
-Harry!-vágott közbe a húgom
-Honnan tudod a nevem?-nevetett Harry
-Abby mondta!
Ez a mondat után elvörösödtem. Most már mindenki tudja, hogy Harryről beszélek itthon, ha már a húgom is így tudja a nevét.
Kínos csönd lett.
-Öhm...Öt perc és itt lesz a taxi.-törtem meg a csendet.
Levettem a vállfáról a kabátom és magamra kaptam.
Anyu és apu is megjelent a nappaliban.Üdvözölték a fiúkat majd felém siettek.
Szorosan átöleltek és mondtak pár bátorító szót.
Megfogtam a bőröndöm és kisétáltam, a fiúk pedig utánam jöttek.
-Jó utat!-szólt utánunk anya
Vissza fordultam és integetni kezdtem.
Már mindenki bent ült a taxiban csak én és Eleanor nem.Beültem hátulra, de arra döbbentem hogy Harry melletem van. 
Kiakartam szállni de Eleanor hirtelen behuppant mellém.
A kezeimet a combomra raktam és összehúztam magam.
Harry hozzám se szólt.
Kétségbe estem...Lehet, hogy elrontottam mindent...

***

Kiértünk a reptérre.
Eleanor pedig elment, hogy érvényesítse a jegyeinket.
A menetrendet néztem amikor hirtelen megfordított valaki.
Harry göndör fürtjeit látva nem tudtam mit reagálni.
Mire észhez tértem, adigra már magához húzott és megcsókolt.
Ösztönösen vissza csókoltam.
Kizártam minden mást és csak Harryvel törődtem.
Akaratlanul is mosolyogni kezdtem és kis puszikat hagyva az arcán elhúzódtam.
Észre sem vettem, hogy a többiek körülöttem vannak.Mindenki tátott szájjal figyelt minket.
De nem érdekelt...Harry végre felfogta, hogy mire gondoltam.Csak mosolyogni tudtam...
Eleanor közben kiosztotta a jegyeinket.

***

Felsétáltunk a repülőbe.
Sose utaztam még repülővel így egy picit izgultam.
Meglepetésként ért, hogy senki nem volt ott rajtunk kivűl.
-Srácok?Hol van a többi ember?
-Ez magán repülő!-válaszolt Liam
-Wow!Az első repülésemnél, és ilyen megtiszteltetést kapok...Ez tetszik!-nevettem
A repülő hatalmas volt.
Négyes és kettes ülések voltak csak.
Az ülések bőrből voltak és mindegyik be volt szerelve egy IPaddel.
A repülő végében volt egy minibár ahol mindenféle szénsavas üdítő, rövid ital és alkohol volt.
A repülő ajtajában álló stewardess vigyorogva üdvözölt minket.
-Üdvözlöm önöket.Kérem kövessenek.-mondta majd az ülésekhez vezetett minket.-Foglaljanak helyet, kérem.Nem sokára felszállunk.
Én beültem az egyik négyes ülésbe az ablakhoz.A kezeimet a szék karfájára raktam és kibámultam az ablakon.
Harry mellém ült és ezt onnan tudtam mert még a szemem sarkából is felismerném azokat a göndör fürtöket amiket annyira szeretek.
Eleanor és Louis pedig velünk szembe ült.
-Kérnek valamit?
-Nem,köszönjük!-mondtuk egyszerre.
-Rendben, de ha meggondolnák magukat akkor nyugodtan rendeljenek az IPadeken.
-Köszönjük!
-Kérem csatolják be az öveket.Felszállunk.-utasított minket majd a vezető fülkéhez tipegett.
Amint meghallottam ezt a mondatot egy kicsit parázni kezdtem.Olyan erősen a karfát szorítottam ahogy csak bírtam.
Harry a hatalmas tenyerét az enyéimre rakta.
-Jól vagy!-kérdezte aggódóan.
-Igen, csak egy picit félek.Ez lesz az első repülésem és...
-Abby nem lesz semmi baj!-magához húzott majd megpuszilta a fejem búbját.
Bólogattam majd elő vettem a telefonom, hogy átkapcsoljam repülő üzem módba.
Mikor kinéztem az ablakon és már a levegőben voltunk.
New York alapjáraton is gyönyörű de a levegőből nézve még csodálatosabb.

Muszáj volt megörökítenem ezt a látványt így lefotóztam és megosztottam az Instámon.
A fiúk kicsatolták az öveiket így én is követtem őket.
Amikor Harry nem figyelt lefotóztam.
-Mit csinálsz?-nevetett
-Posztolok IG-re!-nevettem.
-Várj vissza követlek!
-Ez komoly?Maga Harry Styles követ vissza?!-mondtam szemtelenkedve.
-A legtöbb rajongónk ölne azért, hogy visszakövessük őket a közösségi oldalainkon.
-Engem nem érdekel, hogy követsz-e bármelyik oldalon...Itt ülsz mellettem és ez százszor nagyobb öröm.-mosolyogtam és kiposztoltam a képet.
Lenyomtam a telefonom és beledobtam a táskámba.
Felálltam és elindultam a minibárhoz.
-Hova mész?-kíváncsiskodott Harry
-A mini bárhoz.Kérsz valamit?
-Nem, jövök én is.-felállt a székből és követett.
Hirtelen megálltam.
-Kértek valamilyen inni valót?-álltam meg El és Louis előtt.
-Én nem!-válaszolt Louis
-Abby hoznál nekem egy vizet?-kérdezte El
-Persze!
Elindultam az italokhoz.
Megfogtam három poharat majd az asztalra raktam őket.
Elővettem egy szénsav mentes vizesüveget.
Megtöltöttem a poharat majd a bárpultban kezdtem kutatni.
Ki vettem a whiskys üveget de Harry kikapta a kezemből.
-Abby, szerintem nem kéne innod...Emlékszel hogy mi volt a múltkor amikor berúgtál?-nevetett
-Neked akartam adni!-röhögtem.-És igen emlékszem.Rossz hatással van rám az alkohol.-magyarázkodtam
-Szerintem egyáltalán nem történt rossz...azon kívül, hogy elmenekültél.-mondta majd bele ivott az üvegbe.
-Harry...
-Igen?
-Azon gondolkodtam, hogy elmennék a válogatóra...
-Mi?Milyen válogatóra?
Nem mondtam semmit csak álltam a helyemen.
-Abby most az X Faktorra gondolsz?
-Igen!-mondtam félve.-Még csak El tudja...Féltem, hogy mit mondanátok..És..
-Abby!Nyugi!Ez szuper ötlet, tehetséges vagy és a hangod gyönyörű.-mondta majd megpuszilt.-Én száz százalékosan támogatlak.
-Biztos?
Ő csak bólogatott.
Jobb kedvre derültem.
Mellettem volt és számíthattam rá.
Oda vittem Eleanornak  a vízét és leültem.
-Srácok?
-Igen?-zengették egyszerre
-Öhm...Akartam mondani valamit...Ha Floridába értünk akkor megyek az X Faktor válogatójára.-mondtam izgatottan.
-Ez komoly?Had kísérjünk el!-könyörgött Niall
-Rendben!Benne vagyok.-nevettem
-Kérjük utasainkat, foglaljanak helyet és kössék be magukat.A leszállást megkezdjük.-szólt a hangos bemondó
Mindannyian követtük az utasítást.
-Abby, előre szólok, hogyha nem akarsz benne lenni az újságokba akkor vegyél fel egy kalapot meg egy napszemüveget, mert kb. 10 paparazzo vár minket, hogy leszálljunk.-magyarázott Louis.
-De a kalapom a bőröndben van!
-Tessék itt az enyém.-nyújtotta Harry a sajátját.
-Köszi!
Lehetett érezni ahogy egyre közelebb vagyunk a talajhoz.
Szinte már éreztem ahogy a kifutó pályára érkezünk.
Egy kicsit rázós volt a leszállás, de megkönnyebbülve éreztem magam amikor a gép megállt.
Újra feltűnt a stewardess és kinyitotta a repülő ajtaját.
A lépcső már előtte állt.
A fejemre nyomtam Harry kalapját és felkaptam a napszemüvegem.
Miután a fiúk leszálltak követtük őket.
Nagyon idegesítő volt, hogy az újság írok körülöttünk legyeskedtek.
Harry átkarolta a vállam és gyorsítottunk a lépteinken.
Már csak akkor rosszabbodott a helyzet mikor már a rajongók is megjelentek.
Szerencsére a reptér előtt már várt minket egy terepjáró.

Mindannyian beugrottunk.
-Na végre!-mondtam megkönnyebbülve és levettem a napszemüvegem.
A telefonom kamerájának a segítségével megigazítottam a hajam és a kalapot.
Arra lettem figyelmes, hogy elindultunk.
Harry hátulról átkarolt és megpuszilta a homlokom.
A fejem a vállára döntöttem és bámultam ki a fejemből.

Chapter 11

Meglepődtem a kérdésén...

Még is csak számítok neki, ha azt szeretné, hogy vele menjek.A szívem vadul vert.

Magamhoz húztam és megcsókoltam.

Ő nem sokára rá eltolta magát nevetve.

-Ez egy igen akar lenni?

-Igen.-nevettem.-Remélem anyáék is bele mennek.

-Valahogy megoldjuk, ja és Lou is elhívta Eleanort.

-Rendben, de menj haza pihenni.Holnap koncerted lesz!

-Igazad van.-hátra lépett egyet.-Jó éjszakát Abby!

-Neked is Harry!-búcsúztam el vigyorogva.

Kisétált és pár perccel később ajtó csapódást halottam.

Leugrottam a pultról és felsétáltam a szobámba.

Rögtön lefeküdtem aludni.

***

Reggel arra keltem, hogy a kis húgom rángat.
-Mit csinálsz Bella?-a szemem dörzsölgettem.
-Anyu nincs otthon!De oviba kell mennem.
-Majd elviszlek én!Menj és öltözz át...Addig én is elkészülök.
Ugrálva átsietett a szobájába.
Átöltöztem és felkontyoltam a hajam.
Bella ajtaja elé lépve láttam, hogy még mindig öltözködik.
-Bell majd gyere le a konyhába ha végeztél,dobok össze valami kaját!
Bólintott és én pedig lesiettem a konyhába.
Észre vettem, hogy egy levél van az étkező asztalon.
Felemeltem és elkezdtem olvasni.
Azt írta anya, hogy hamarabb kellett elmennie mert ma jön pár új tanár az egyetemre és nekik kell segítenie.Megkért, hogy vigyem el a húgom az oviba.
Épp befejeztem a levél olvasását mire Bella leért.
Kinyitottam a hűtőt, hogy valamilyen reggelit készítsek neki, de anya már megtette helyettem. Kivettem a becsomagolt ételt és egy táskába raktam.
-Vedd fel a táskád és induljunk!
Követte a kérésem és megfogta a kezem.
Bezártam az ajtót és elindultunk az oviba.
Miután oda értünk a kis hugicám nevetve szaladt a csoporttársaihoz.
Váltottam pár szót az óvónénivel utána pedig beakartam menni a városba, de kaptam egy üzit a régi osztálytársaimtól, hogy egy nosztalgiázós délelőtti bulit csinálunk.
Dobtam neki egy üzenetet, hogy számíthatnak rám.
Haza siettem az autómért és utána a megbeszélt helyre siettem.

*Nathalie szemszöge*

Egy kicsit bűntudatom volt, hogy csak úgy Abbyre hagytam a húgát, de sajnos nem tudtam mit tenni.
Egész délelőtt az újoncoknak segítettem és magyaráztam.
A menzán lévő üdítő automatából vásároltam egy szénsavas italt.
Mikor megfordultam Max állt előttem.

-Szia!-üdvözöltem
-Hello Nathalie!
-Hogy-hogy itt a Hollison találkozunk?-nevettem
-Itt fogok dolgozni.
-Komolyan?
-Igen.Viszont nem erről akartam beszélni.Tudnál szólni Abbynek?
-Persze!Írok neki.
-Köszönöm.
-Ez semmiség!


















*Abby szemszöge*

Már rég a bulin voltam amikor kaptam egy üzenetet anyától, hogy menjek be az egyetemre beszélni Maxel.
Úgy döntöttem, hogy elmegyek...
Leakartam zárni ezt az egészet.
A táborozós ruhámban voltam így haza indultam átöltözni utána pedig rögtön az egyetemre siettem.
Rögtön a tanári irodákhoz mentem.Rengeteget jöttem már ide így rutinosan közlekedtem.
Amint megláttam az  ajtón Max nevét, kopogtam és benyitottam.


-Hello!
-Szia!Kérlek gyere be!
Nehézkesen beléptem és kezeimet a farmerszoknyám zsebeibe helyeztem.
-Köszönöm, hogy eljöttél...
-Miről akartál beszélni?-szakítottam félbe.
-Először is tartozom egy bocsánat kéréssel!
-Jókor jut eszedbe.-mondtam szánalmasan
-Abby őszintén sajnálom!Nagyon szerettelek...Rettentően hiányoztál...
-Nem tudom azt mondani, hogy semmi baj, mert igen is baj!El sem tudod képzelni mennyire összetörtem...És az a baj, hogy biztosan nem fogom elfelejteni ezt az egészet...De, hogy mind kettőnknek könnyebb legyen ezért megbocsátok.
-Istenem, köszönöm Abby!-hatalmas mosollyal közeledett felém.

-De azt szeretném, hogy távol maradj tőlem.- a szája egy o-t formázott.-Nem akarok veled többet találkozni!-megfordultam és maga biztosan kisétáltam.
Kilépve az ajtón bele botlottam anyába.
-Mi történt?
-Lezártam...Végleg!-magyaráztam
-Jól érzed magad?
-Igen, végre így egy év után.
-Gondolom akkor teljesen túl tetted magad Maxen...
-Igen!Most már nem érdekel.Egy picit sem.
-Haza megyünk?
-Végeztél?-kérdeztem meglepetten
-Igen.Apád is!Kocsival jöttél?
-Igen.Akartam kérdezni valamit tőletek...
-Oké, akkor ha haza értünk megbeszéljük.-mosolygott.
Bólogattam és végig sétáltunk a folyosón.
Az egyetem kapuján kilépve apa már várt ránk.
Oda siettünk hozzá.
-Sziasztok!Abby, hogy-hogy itt vagy?-nevetett
-Maxel kellett beszélnem.-forgattam a szemem.
-Akkor már értem.-nevetett.-Kocsival vagy?
-Igen.
-És kell menned valahova, vagy haza jössz.
-Haza jövök.De majd beszélnem kell veletek.
-Félnünk kellene?-nevetett
-Nem, dehogy!
-Na jó, akkor induljunk.Otthon találkozunk.-mondta anyu beülve az autóba.
Apu és én ugyan azon az úton vezettünk haza.
Nagyon sokszor beelőztem őket útközben.Imádtam ezzel heccelni apát.
A fél órás út alatt rengeteget gondolkodtam azon, hogy hogyan fogom őket rávenni arra, hogy elengedjenek...
És arra jutottam, hogy csak egy dologért cserében mehetek...
És ez az egy dolog az egyetem...
De nekem ez simán megéri.Viszont amikor az utcánkba értünk, izgulni kezdtem.
Leparkoltam és kiszálltam.
-Nem ér egy ilyen kocsival előzni Abigel!
-Sajnálom apa, hogy az én autóm jobb!-szemtelenkedtem nevetve.
Anyu csak nevetett és kinyitotta a bejárati ajtót.
-Üljetek le a nappaliba.Mindjárt jövök!-mondtam és felrohantam a szobámba.
Nem bántam meg, hogy ma reggel kinyomtattam egy anyagot Floridáról.
Az asztalon lévő mappát magamhoz kaptam és vissza rohantam a nappaliba.
Anyuék a kanapén ültek.Leültem eléjük és a kis dohányzó asztalra helyeztem a mappát, majd feléjük toltam.
Egy furcsálló tekintetet intéztek felém, de apa felemelte a mappát majd kinyitotta.
-Öhm...Arról akartam beszélni, hogy engem és Eleanort a barátaink elhívtak a turnéjukra és...
-Abby...-szólt közbe anya.
-Nagyon szeretnék menni!És még találtam is egy egyetemet ami nagyon tetszik...És szeretnék kezdeni valamit a karrieremmel...-magyaráztam
-Kicsim már majdnem felnőtt vagy és ezért nem tudlak vissza tartani.Bízunk benned és tudjuk, hogy nem kevernéd magadat bajba.És nagyon örülök, hogy végre választottál magadnak egy rendes egyetemet.
-Szóval akkor mehetek?-kíváncsiskodtam.
Apu anyára nézett majd rám.
-Igen!-mondták egyszerre
-Istenem! Köszönöm-köszönöm.-ugráltam örömömben.
Ők csak nevettek és felálltak.Szorosan megöleltem őket majd vigyorogva felsiettem a szobámba.
Rögtön a telefonomért nyúltam bepötyögtem El számát és felhívtam őt.
-Szia Abby!
-Szia Eleanor!Képzeld...Anyuék megengedték, hogy elmenjek Floridába a fiúkkal.-meséltem izgatottan.
Csak egy sikítást hallottam.
-Ez az!El sem hiszem!Megyünk Floridába!-visítozott
-Gyere át, kérlek!
-Indulok!Addig is szia!
-Szia drága!-kinyomtam a és a telefonom az ágyamra dobtam.
40 perccel később már El az ajtómon dübörgött.
Kinyitottam és ő izgatottan beszaladt.
-Elhiszed?Elmegyünk New Yorkból!-vigyorogtam
-Nem!Én már a mai nap semmit nem tudok elhinni.-nevetett.-Hivatalosan is járunk Louissal!
Úgy sikítottam ahogy csak bírtam.
-Úr Isten!Gratu!Tudtam hogy össze fogtok jönni.-szorosan megöleltem.
-Amikor azt mondta, hogy szeret akkor majd nem elbőgtem magam.-nevetett
Azzal töltöttül a délutánunk, hogy Louisról és Harryről beszéltünk.
Kicsit rosszul esett, hogy Louis Eleanornak simán azt mondja hogy szereti de Harry nekem még ezt egyszer sem mondta.
De eltöröltem ezeket a gondolatokat a fejemből.
Harry a nap folyamán küldött egy üzenetet, hogy hova kell mennünk és mikorra.
Nyolc órakor Eleanor haza ment készülődni.
Miután átöltöztem az ágyamra ültem és elkezdtem telefonozni.
Valaki kopogott majd benyitott.
Anya volt az és leült mellém az ágyra.

-Abby, azt szeretném kérni, hogy holnap gyere el velem kávézni.Szeretnék egy kicsit beszélgetni veled.
-Rendben anyu.
-Mész valahova?
-Igen, Harryék koncertjére.
-Oké.Mikor jössz haza?
-Nem tudom.Fogalmam sincs meddig fog tartani a koncert.-nevettem
-Oké.Vigyázz magadra!-nyomott egy puszit a homlokomra majd felállt és kisétált.
Magamhoz vettem a táskám amibe már mindent bepakoltam és kimentem a szobámból.
Ki siettem a házból és beugrottam a kocsimba.
A GPS-nek a segítségével a megbeszélt helyre vezettem.
Az aréna előtt több mint 30 méteres sor kígyózott.
Ledöbbentett, ahogy láttam a tinilányokat...Sikítoztak és ugráltak.
Kiszálltam az autómból majd a sor elejéhez siettem.
-Elnézést.-szóltam az őrnek
-Igen kisasszony?
-Abby Look vagyok és..
-Jaj, igen el is felejtettem.Jöjjön be.-vágott közbe.
Besétáltam a kordon mellett.Láttam ahogy a lányok arca elfehéredett, biztos nem értették hogy én miért mehetek be csak úgy.
De igazából nem nagyon érdekeltek, csak látni akartam végre a fiúkat.
A folyosó végén végre megtaláltam a srácok öltözőjét.
Az ajtón keresztül röhögés szűrődött ki.
Bekopogtam majd benyitottam.
A fiúk kezében már ott volt a mikrofon de még a helyükön ültek, amint megláttak engem vigyorogva integetni kezdtek.
Eleanor Louis ölében ült.
-Sziasztok!-köszöntem nevetve
-Azt hittük, hogy nem jössz.-mesélte Niall
-Ki nem hagytam volna!Kíváncsi vagyok, hogy élőben is olyan jók vagytok-e mint az albumokon.-nevettem
-Szóval hallgattad a cédénket?-kíváncsiskodott Zayn
Én csak biccentettem egyet.
-Köszöntünk a directionerek csoportjában!-viccelődtek
-Mikor kezdtek?-kérdeztem komolyan.
Mindannyian az órájukra néztek.
-Úgy kb. most!-mondta Liam.
Hirtelen felugrottak a kanapéról és elindultak kifelé.
Eleanor és én követtük őket, de az egyik backstage-es férfi a VIP helyekre kísért minket.
A fiúk felsétáltak a színpadra és a rajongók üvöltözni kezdtek.
-Hello New York!A mai lesz az utolsó koncert itt, reméljük ti is úgy fogjátok élvezni mint mi!-beszélt a mikrofonba Harry.
A zenekar megkezdte a zenét, és a fiúk ugrálni kezdtek a színpadon a ritmusra.

Mikor énekelni kezdtek már én sem tudtam vissza fogni magam.Magával ragadt a zenéjük.
Túl jól néztek ki, tökéletes volt a hangjuk és még viccesek is voltak.
Érthető, hogy miért szeretik őket annyian!
Végig ugráltam a koncertet.
Mikor az utolsó zenéjüket is el énekelték a lábam már sajgott.
Vissza siettünk Eleanorral a backstage-be, hogy mi tudjunk gratulálni nekik először.
Nem sokkal utánunk jöttek a fiúk is.
Eleanor rögtön oda rohant Louishoz és megcsókolta.
Vártam, hogy Harry oda jöjjön hozzám, de nem tette.
Szerintem biztos kirajzolódott az arcomon a szomorúság.
A fiúk beszaladtak az öltözőkbe.
Semmi kedvem nem volt vissza menni jó pofizni így elindultam a kijárat felé.
Éreztem, ahogy lángol a bőröm.Nagyon mérges voltam és hülyén éreztem magam.
Valaki hirtelen elkapta a karom és megfordított...Harry volt az.
A szemeibe néztem, próbáltam sértődött arcot vágni, de ez elég nehéz amikor pár centire van az az ember tőled akibe belehabarodtál.
Hirtelen az ajkait az enyémhez nyomta.
A kezeimet szorosan a tarkójához nyomtam.
Párszor megharapta az ajkaimat de próbálta visszafogni magát.A lábaim remegni kezdtek, éreztem, hogy ha nem fogtam volna a nyakát akkor biztosan összeestem volna.
Lassítani kezdett, majd végül eltolta magát.
-Köszönöm, hogy itt voltál!-suttogta
Nem mondtam semmit csak a falat bámultam.
-Abby, mi a baj?
-Komolyan Harry?Szerinted ez normális?Nem vagyok egy játékszer!Nem csókolgathatsz csak úgy kedvedre!Egy titok vagyok a számodra!
-Ez nem igaz Abby!
-De igen is az!De én ebből nem kérek!Már unom ezt Harry!-csalódottan elindultam a kijárathoz.
Hallottam ahogy szólongat, de nem érdekelt.
Megkerestem az autóm és haza vezettem.
Felosontam a szobámba, majd bekapcsoltam a gépem.Átöltöztem a pizsamámba és elindítottam a kedvenc sorozatom.

Egy egész évadot megnéztem, de utána már kezdtem álmos lenni így lefeküdtem aludni, nem igazán sikerült aludnom...Végig a Harryvel való beszélgetésemen gondolkodtam.

***

Reggel anya ébresztett.

Megbeszéltük, hogy ha átöltöztem és elkészültem akkor indulunk a kávézóba.

Próbáltam kiugrani az ágyból de ez nem ment olyan egyszerűen...borzasztóan fájt a fejem, de inkább nem lassúztam.Felöltöztem majd egy bordó kötött sapkát tettem a fejemre.

Lerohantam a konyhába.

-Indulhatunk?

-Igen!Csak fogom a táskám és akkor indulhatunk.

-Rendben!Beülök a kocsiba!-mondtam és kinyitottam az ajtót és kimentem a lakásból.

A fekete terepjáróban ülve vártam anyára.

Öt perccel később anya is utánam jött.

Nagyon szerettem amikor anya vezetett, mert mindig ő volt az aki úgy vezetett mint én.

Ráadásul neki hála nagyon hamar beértünk a ,,törzshelyünkre".

A kedvenc asztalunkhoz ültünk és rendeltünk.

-Elhiszed, hogy holnap már a repülőgépen leszel?

-Nem, nem igazán!-nevettem
-Olyan üres lesz nélküled a ház.
-Amíg Bella otthon van addig, nem fogtok unatkozni.-viccelődtem.

Magához húzta a kezeimet és szorosan megfogta őket.
-Abby!Ígérd meg, hogy vigyázol magadra.
-Nem lesz semmi baj anya!-nyugtatgattam
-Amint van valami, hívj!
-Így is, úgy is foglak hívni!
-Rendben.

***

Chapter 10

Vigyorogva keltem fel...Egy gyönyörű napsütéses augusztusi reggel mindig felvidít.
Imádom, ahogy a nap sugarai az arcomon játszadoznak.
Mikor kimásztam az ágyból, röhögni kezdtem.Az egész ágy tele volt pop-cornal, de a legtöbb Eleanor hajában volt.
Az időre pillantva, úgy döntöttem, hogy hagyom még aludni a pop-cornos hajú barátnőmet.
Sosem mertem felkelteni Eleanort nyolc előtt, mert már láttam, amikor anyukája keltette hétkor és nem igazán akarom azt megismételni.
Megkerestem a tálat, ami az este folyamán begurult az ágy alá.
Kivettem alóla és elkezdtem egyesével összeszedni a kukoricákat.
Mikor már csak Eleanor hajában volt, óvatosan felé hajoltam és elkezdtem kiszedni őket.
Óvatosan és nyugodtan vettem ki a szemeket.
Majdnem sikerült befejeznem, amikor hirtelen kinyitotta a szemeit.
-Abby?-vetett rám egy kérdő pillantást.
-Tele van a hajad pop-cornal. Had vegyem ki!-nevettem.
Nem mondott semmit csak a szemeit dörzsölgette.
Kikaptam az utolsó szemet is a kócos, göndör hajából.
-Hogy aludtál?-érdeklődtem
-Jól!Te?
-Szuperül, de inkább készülődjünk!
-Álmos vagyok!-nyafogott
-Nyugi, én is!-mondtam és a ruhás táskámban kezdtem kutatni.
Egy fehér szürke csíkos topot, egy fekete farmer sortot és egy fekete térd zoknit kaptam elő.
Bementem a mosdóba, bezártam az ajtót, majd magamra kaptam a ruhákat.
Mikor kiléptem a fürdőből Eleanor már nem volt a szobában.
-El?!-kiáltottam
-A konyhában vagyok!
Megfogtam a telefonom és lerohantam.
Eleanor anyukája takarított, miközben a lánya olvasott valamit.
-Jó reggelt Mrs.Woods!
-Szia Abby! Jól vagy?
-Igen, köszönöm!-oda ugráltam Elhez.-Mit olvasol?
-Az újságot aminek a címlapján vagyok!-mondta izgatottan.

-Micsoda?Ilyen hamar?Gratulálok!
-Köszi!
Hirtelen megrezzent a telefonom.
Megnéztem, hogy ki üzent...Anya volt az!

-Eleanor, most el kell mennem!
-Hogy-hogy?
-Anya írt...Nem tudom mit akar, de fontos!
-Okés!Menj csak.Majd átviszem a táskád.
-Köszi.Imádlak!Szia.-kiléptem az ajtón.
-Szia!
Becsuktam magam mögött az ajtót és a kocsimhoz mentem.Beültem és beindítottam a motort.
Haza vezettem.És beparkoltam a garázsba.
A hátsó ajtón mentem be, és rögtön a konyha felé vettem az irányt.
Anyu és egy férfi az étkező asztalnál ült...Háttal volt nekem, de rögtön megismertem őt...Apa volt az!
Amint meglátott felállt és elindult felém.
Én oda rohantam, hozzá és szorosan átöleltem.
-Kicsim megfojtasz!-nevetett
-Annyira hiányoztál!És, hogy-hogy haza jöhettél?
-Ülj le!Hozom a reggelit és mindent elmesélek.
Leültem anya elé.Apa egy bögre kávét és pirítóst helyezett elém.

-Na...Ugye láttam a tegnapi fellépésed, és lenyűgöző volt.El sem tudod képzelni, hogy mennyire büszke vagyok rád.És azért jöttem haza, mert hamarabb vége lett a konferenciának.
-Ez annyira király!
-És ígértem, hogy van egy meglepetésem.-az asztalra rakott egy mappát és pár kulcsot.-Nézd meg!
Arrébb toltam a tányérom és magamhoz húztam a mappát.Kinyitottam. Képek sorakoztak benne.
-Egy saját ház Floridában.-magyarázott apa
-Apa!Ez egy villa!-vigyorogtam.-Köszönöm!
-Megérdemled!-szólt közbe anya.
-Anyádnak teljesen igaza van.
Ekkor apró lépteket hallottam a lépcső felől.
A kishúgom szaladt le és szorosan megölelte aput.


-Abby, képzeld ma találkoztam valakivel...
-Igen?Kivel?
-Max-el!






















Pont a kávémat kortyolgattam, de amint meghallottam a nevét...Félre nyeltem.Köhögni kezdtem és anya óvatosan ütögetni kezdte a hátam, hogy meg ne fulladjak.
-Jól vagy?-kérdezte féltőn.
Nem mondtam semmit...Mégsem mondhattam volna azt, hogy:
Ááá, miért is lennék rosszul?Visszatért a volt barátom, aki megcsalt, de persze ezt te nem tudod, mert hazudtam...
Ezt végig gondolva, úgy döntöttem nem mondok semmit.
-Drágám, azon gondolkodtam, hogy lenne kedved eljönni velem moziba?
-Persze!Mikor?-nevettem
-Amikor szeretnéd!
-Lehetne délelőtt?Mehetnénk reggeli után?
-Persze!
Ez után folytattuk a reggelizést.

***

Döntéstelenül álltunk anyával a moziműsor tábla elött.

-Abby, most komolyan?!Mit nézzünk?

-Nekem mindegy, csak fekete-fehér legyen!

-Nem értem ezt a mániád!-nevetett.-De legyen!

Anya oda ment a jegypulthoz és vett két jegyet.Megkerestük a termet és bent leültünk.

-Végül is mi a film címe?

-Az emlékek őre!

-Ohh...Annak láttam az előzetesét, és nagyon tetszett.És még könyv is van belőle.

-Olvastad már?

-Öhm, nem.-nevettem

A beszélgetésünket megtörte az elinduló reklám.

Egyre több ember jött a terembe.

-Max?-szólt anya az egyik fiú után.

Mikor megfordult, elfehéredtem...Ő volt az...Egy éve nem láttam, de semmit nem változott...Még mindig ugyan olyan jól nézett ki...Elhessegettem ezeket a fejemből, és vissza tértem a valóságba.

-Jó napot Mrs.Look!

-Gyere, ülj le mellénk!

-Őőő...Oké!-mondta és anya mellé ült.

Szerintem ő is zavarban volt.Anya, úgy tudta, hogy azért szakítottunk mert Max egyetemre ment Európába...De ha tudná, hogy a ,,drágalátos Max" eléggé összetört engem, akkor biztos nem mozizgatna vele.

Egész film alatt hányingerem volt és a tenyerem borzasztóan izzadt volt.

Remegtem...Olyan rossz volt mellette ülni...Összetört engem.

És az a baj, hogy még mindig érzek valamit iránta...

De ekkor eszembe jutott Harry.

Amint arra a gyönyörű zöld szempárra gondoltam, elkezdtem megnyugodni.

Volt hova menekülnöm...Vele minden más...Viszont tényleg a legrosszabbat hozza ki belőlem...

Azt sem értem, hogy miért pont én...Mármint eléggé visszafogott vagyok és nem olyan típusú lány aki rögtön belehabarodik egy fiúba.

De Harry más volt!

Maxnek is volt pár barátnője előttem, de nem annyi mint Harrynek...És ez kicsit elbizonytalanít.

Észre sem vettem, hogy vége lett a filmnek, csak anya bökdösésének köszönhetően álltam fel.

Anyu leállt beszélni Maxel, így én inkább előre mentem.

A falon lévő plakátokat néztem amikor valaki megfogta a vállam.

Hirtelen megfordultam, Max állt előttem.

Éreztem, hogy egyre idegesebb lettem.

-Miért jöttél vissza?

-Abby...Hiányoztál!

-Nem érdekel!Oké?Utállak!Tönkre tetted az életem.

-Ab, nem akartam!Sajnálom!

-Nem érdekel!-elsétáltam

Nem találtam sehol anyát, így inkább haza sétáltam.

Sírni akartam, olyan rossz, hogy ilyen sok idő után is ennyire felzaklat ez az egész. 

Nem akartam senkivel, találkozni, beszélni...

Amint hazaértem, felrohantam a szobámba és bezártam az ajtóm.

Feloldottam a telefonom, a youtube-ra mentem és elindítottam a kedvenc lejátszási listám.

Befeküdtem az ágyamba és lehunytam a szemem.

***

Az egész hetem ágyban töltöttem...Kedden hirtelen lebetegedtem.

Eleanor minden nap átjött és így nem éreztem magam egyedül.Sajnos Max is járt nálunk, engem keresett...De nem érdekelt!

Már péntek van de még mindig beteg vagyok és percenkét méregettem a lázam.

Éppen leakartam menni a konyhába a teámért mikor Eleanor benyitott, mögötte pedig Harry, Niall, Liam és Louis volt.

-Sziasztok!-köszöntem ásítva.

-Szia!-köszöntek egyszerre.

Eleanor leült az ágyam végébe, a fiúk pedig maradtak állva.

-Üdvözzölek titeket a szobámban.-nevettem

-Mi a bajod?-kérdezte aggódóan Harry

-Hülye influenza!-köhögtem

-Akkor nem tudsz jönni  a holnapi koncertünkre?-érdeklődött Niall

-Nem hiszem...Zayn hol van?

-Akart jönni, csak a barátnőjével kellett találkoznia.

-Oh, értem.Köszi Liam!

-Na Abs, azért jöttünk mert csináltunk neked egy bulit.

-Ez komoly El?!Beteg vagyok!

-De ez egy ,,Jobbulást" buli!

-Jó, oké...Benne vagyok!Mikor lesz?

-Este kilenckor!Próbálj meggyógyulni.

-Kösz!-nevettem.-Fiúk...Nem mintha zavarna, vagy valami...Csak egy kérdés...Miért vagytok itt?

-Valakinek, elő kell készíteni a bulit-nevetett Louis

-Hogy sikerült rávenni anyát, hogy itt legyen a buli?

-Angol báj!-vágott közbe Harry.

Nevetésem köhögésbe torkollott. Eleanor óvatosan ütögette a hátam, én pedig gyorsan az éjjeliszekrényemen heverő csészéért nyúltam.Kortyoltam egyet és vissza raktam.

-Oké, szerintem most hagyjuk pihenni Abbyt.-mondta El.

Mindannyian kisétáltak é pedig a fal felé fordultam és a nyakamig betakaróztam.

Valaki kopogott az ajtómon majd benyitott.

-Harry?-mosolyogtam

-Szia!-leült mellém.-Nagyon rosszul vagy?-kérdezte szomorúan.

-Már jobban vagyok...Hiányoztál!-a szemébe néztem.

-Te is nekem!-közelebb hajolt.

Éreztem, ahogy göndör fürtjei az arcom súrolják.

-Ne kínozz!

-Mire gondolsz?-suttogott a fülembe.

-Öhm.-nyeltem egyet.-Megakarlak csókolni, de nem lehet mert beteg vagyok.

-Hát ez elég nagy baj.-mondta és az arcom maga felé fordította.-De nem igazán érdekel.-nevetett majd megcsókolt.

Amint éreztem az ajkait, vissza csókoltam.

Az egyik tenyeremmel megfogtam a tarkóját.

Harry egyáltalán ne zavartatta magát...Egyáltalán nem érdekelte az, hogy elkaphatja a betegségem, vagy az, hogy anya lent van a konyhában és bármikor feljöhet, csak folytatta a csókunk.

Most sokkal nyugodtabb volt.Az ajkaink lassan súrolták egymást.

Mikor elkezdett távolodni tőlem, akkor visszahúztam magamhoz.

-Abby, le kell mennem, már biztos furcsállják, hogy hol vagyok.

Szomorú feje vágtam mikor felállt az ágyamról.

-Nem sokára találkozunk!Pihenj, hogy jobban légy!-megpuszilta a homlokom.

Helyeslően bólintottam.

Kisétált majd becsukta maga után az ajtót.

A fejem a tenyerembe temettem, teljesen megbolondít egem. Mellette elfelejtek minden rosszat, de nélküle megőrülök és sokkal csalódottabb vagyok.Felkaptam a telóm, és úgy döntöttem, hogy zenét hallgatok és alszom. 

***

Teljesen kipihenve keltem.

Kicsit jobban is éreztem magam.Imádtam zenével elaludni, mindig nyugodt voltam tőle.

Ránéztem a digitális órámra...19:35...Kimásztam az ágyamból, a lábamra kaptam a mamuszom és a szekrényemből kivettem a neszesszerem.

A mosdó felé mentem, de picit megszédültem.A kilincsre támaszkodva vissza nyertem az egyensúlyom.Lenyomtam a kilincset majd beléptem a fürdőmbe.Megnyitottam a kád csapját és leraktam a cuccaim a kis szekrényemre.

Levettem a ruháim, és egy törölközőt csavartam magamra.

Megvártam amíg megtelt a kád vízzel és beültem.

Hátra döntöttem a fejem és lazítottam.

A habokkal játszadoztam.

Bevizeztem a hajam majd besamponoztam.

25 percen keresztül fürödtem, mikor kiszálltam egy törölközőt csavartam a hajamra és a testemre.

A hideg csempén vissza siettem a szobámba.A gardrób szobám elé léptem és kinyitottam az ajtót.Beléptem és a nadrágok között kutattam.

Kivettem egy szürke legingset, egy topot és egy Oversize pulcsit.

Gyorsan felkaptam őket.A lábamra egy egyszerű fehért converset vettem.

Mivel tudtam, hogy lesznek páran ezért egy kis sminket helyeztem az arcomra.

A hajamról levettem a törölközőt majd megszárítottam. Addig fésültem, míg csomó mentes nem lett.

Majd a hajsütő vassal loknikat készítettem.

Lesiettem a földszintre.

Egy kis zene szólt, de épp, hogy hallani lehetett.A nappaliban senkit nem találtam, így a konyhába siettem.

A srácok és Eleanor kis party szendvicseket készítettek.

-Sziasztok!

Ők rögtön megfordultak és El felém futott.

-Jobban vagy?

-Igen egész jól!-nevettem.-Segítsek valamiben?

-Nem kell!Ez a te  bulid.Csak ülj le szépen.-nevetett.
-Fiúk azt hiszem még is megyek holnap a koncertre.
-Reméltük!-vágott közbe Harry
Egy vigyor ült ki az arcomra.
Csengettek, lepattantam a székről és ajtót nyitottam.
Pár ismerős arc jött be, de volt pár olyan srác akit nem ismertem.
Miután beengedtem őket a ház szépen lassan kezdett megtelni.
Én csak leültem a bőr kanapénkra és török ülésbe tettem a lábaim.
A forró levendula teámat  szürcsölgettem.
Ekkor valaki mellém ült.
-Szia! Te vagy Abby?
-Szia!Igen.Te ki vagy?-nevettem.
-Tate, Harry barátja.
-Értem és mióta ismered őt?-kíváncsiskodtam
Reméltem hogy nem jön rá hogy azért kérdem, mert nagyon tetszik nekem Harry.
-Elég rég óta...de igazából akkor szoktunk találkozni amikor nem akar egyedül menni csajozni.-nevetett-Eléggé sikere van a lányokkal.
Amikor ezt mondta éreztem, hogy egyre mérgesebb lettem.
Inkább eltereltem a témát...
Rengeteget beszélgettem Tatettel. Sok vicces sztorit mesélt és nagyon jókat nevettünk.
A nevetésünket egy ember zavarta meg.
-Abby beszélhetnénk?-kérdezett mérgesen Harry
-Öhm..most Tatettel beszélgetek.-mosolyogtam
-Szia Hazz!-nyújtotta a kezét.
Harry nem viszonozta a kéz fogást csak megfogta a karom és elrángatott a kanapéról.
A konyháig húzott maga után, ellenkezni próbáltam de hatalmas kezei túl erősekk voltak ellenem.
-Mi a francot csinálsz?-kérdeztem ingerülten
-Ezt én is kérdezhetném.-egyre szorosabban fogta a karjaimat.
-Csak beszélgettem!-forgattam a szemem.
-Hát nem kéne beszélgetned vele!-parancsolt rám.
-Jesszusom!Mit hiszel ki vagy?Nem vagy az apám...És amúgy is azzal beszélek akivel akarok.-próbáltam kiszabadítani a karjaim.-Engedj el!
Hirtelen elengedte a karjaim.
-Tudod mit menj csak.
-Nem kell kétszer kérned!-vágtam vissza majd vissza indultam a nappaliba.
Tate rögtön megkérdezte hogy minden rendben van-e, én persze hazudtam és azt mondtam hogy igen.

***

Az emberek lassan szállingóztak haza.
Tate is indulni akart ezért kikísértem.
-Király este volt!-vigyorgott
-Igen.-egyetértően bólogattam.
-Örülök hogy megismerhettelek!-közelebb hajolt hozzám
-Én is.
-Nagyon gyönyörű vagy!-mondta és kisöpörte a hajamat az arcomból.
Mielőtt mondhattam volna valamit hirtelen megcsókolt.
Nagyon meglepődtem....
Elakartam lökni de erősen fogott a karjaival és nem szabadultam.Tenyereimet a mellkasára helyezve próbáltam növelni a távolságot köztünk, de sehogy sem ment.
Kétségbe voltam esve amikor hirtelen valaki elrántotta őt...
Harry volt az...Bal öklével folyamatosan Tate arcát ütötte.
Nagyon megijedtem amikor láttam Harry kezén az élénk vörös vért...
Amikor Harry kezdett fáradni akkor az ellen fele bele térdelt a hasába...nem bírtam nézni ahogy Harry szemei összecsukódnak a fájdalomtól.
Oda rohantam hozzájuk.
Minden erőmet bele adva ellöktem őket egymástól.
-Elég legyen!-lihegtem.-Tate menj el most.-üvöltöttem.
Láttam az arcán a meglepettséget...
Biztos azt hitte hogy csak úgy hagyom magam..
De nem!
Velem senki nem fog így bánni.
Rosszul lettem ahogy ránéztem, az arca tiszta vér volt az egyik szemével hunyorgott, de sikerült felfognia hogy azt akarom hogy eltűnjön most azonnal.
Bicegve a kocsijához ment és eltűnt az utcánkból.
Harryhez fordultam.
Tisztán láttam a szemeit...Szó szerint szikráztak, a homlokán pedig kis izzadság csöppek jelentek meg.Haja nyirkos volt és kócos.A fehér pólóján kis vér foltok voltak.
Ahogy néztem őt csak még jobban elöntött a düh.
Akaratlanul felemeltem a tenyerem és olyan erősen felpofoztam ahogy csak bírtam.
Az ütésem helyén elkezdett megjelenni egy halvány rózsaszín folt.
Fájdalmasan a piros folthoz ért az arcán.
-Mit képzeltél mit csinál?Meg is ölhetted volna-kiabáltam 
-Én csak téged védtelek. Basszus ne légy már ilyen naiv!-üvöltözött.
-Ne törődj velem!Inkább magaddal.-akadtam ki
-Én tudok vigyázni magamra...Te viszont nem!
A szememet forgattam.
-Abby sajnálom oké?!
Elfordultam, hogy ne lássam az arcát.
-Tudod milyen idegesítő volt rá nézni ahogy téged csókolgat?Ideg őrlő volt hogy próbáltál tőle szabadulni de sehogy nem sikerült.-motyogta szomorúan
Megfordultam és megemeltem a karjait. Ökölbe szorítottam a kezet.
Rosszul lettem a kezén lévő vértől és kék zöld foltoktól. Óvatosan végig simítottam az öklén az ujjaimmal.
A homlokát fájdalmasan össze ráncolta és sziszegett egyet.
-Gyere be.Mindjárt lemosom a kezed.-mondtam nyugodtan
Elindultam befelé és ő egy szó nélkül követett.A fürdő felé vettem az irányt.Kinyitottam az ajtót és bementünk a hatalmas mosdóba.
-Emeld fel a karod hogy ne vérezzen annyira....Ha anya lát egy csepp vért a fürdőben az tuti hogy megöl.-magyaráztam felülve a pultra.
Az alacsonyságom miatt nem értem volna el a tükrös szekrényt de mivel a pulton ültem így sikerült.
Kivettem egy pici gézlapot egy ragtapaszt majd egy közepes méretű kötszert.
Nagyon sokáig kerestem a fertőtlenítőt mire megtaláltam.
Minden kiraktam magam mellé.
-Gyere ide!-parancsoltam rá.
Követte az utasításom és felém jött.
Meg fogtam a csuklóját a mosdó kagyló alá helyeztem és megnyitottam  a csapot.A langyos víz szépen lepergette a vért a kezéről.Kivettem a víz alól a sebes kezét és megtörölgettem.
Még mielőtt mondhatott volna bármit is gyorsan fújtam kettőt a kezére a fertőtlenítővel.
Biztos csípte a kezét mert tisztán láttam az arcán az ingerültséget és a fintort.
Nem törődtem vele hogy fáj-e neki csak erősen beledörgöltem egy vattával a fertőtlenítőt a bőrébe.
-Áúú!-kiáltott
-Ne nyafogj!Te csináltad magadnak.-szóltam rá.
Steril gézlapot tettem a kezére majd ragtapasszal rögzítettem azt.A gézzel pedig bekötöztem az egész tenyerét.
Mikor kész lettem mindennel vissza pakoltam a helyére.
-Köszönöm!
-Nincs mit!-mondtam teljesen érzelem mentesen.
Leakartam ugrani a pultról de elém állt és szorosan közeledett felém.
-De igen is van mit!-közelebb hajolt hozzám kezeit pedig a combjaim mellé helyezte de nem ért hozzám-És őszintén sajnálom!
Az arca csak pár centire volt az enyémtől.Éreztem hogy megváltozik a levegő vételem,lihegni kezdtem.
A szemeibe néztem.
-A-Abby!-szakadozva suttogott.
Nyeltem egy nagyot remélve, hogy eltűnik a gombóc a torkomból.
-Semmi baj.-válaszoltam dadogva 
Egyre közelebb jött de ütközött a zárt térdeimmel.Hogy közelebb juthasson hozzám , szét feszítette a lábaim és a combjaim között állt...Még így is magasabb volt nálam.
A hajamat hátra dobta és a számhoz hajolt...Teljesen azt hittem hogy meg csókol de mielőtt megtette volna felszólalt rekedtes hangján.
-Gyere el velem Floridába.-suttogta