Chapter 11

Meglepődtem a kérdésén...

Még is csak számítok neki, ha azt szeretné, hogy vele menjek.A szívem vadul vert.

Magamhoz húztam és megcsókoltam.

Ő nem sokára rá eltolta magát nevetve.

-Ez egy igen akar lenni?

-Igen.-nevettem.-Remélem anyáék is bele mennek.

-Valahogy megoldjuk, ja és Lou is elhívta Eleanort.

-Rendben, de menj haza pihenni.Holnap koncerted lesz!

-Igazad van.-hátra lépett egyet.-Jó éjszakát Abby!

-Neked is Harry!-búcsúztam el vigyorogva.

Kisétált és pár perccel később ajtó csapódást halottam.

Leugrottam a pultról és felsétáltam a szobámba.

Rögtön lefeküdtem aludni.

***

Reggel arra keltem, hogy a kis húgom rángat.
-Mit csinálsz Bella?-a szemem dörzsölgettem.
-Anyu nincs otthon!De oviba kell mennem.
-Majd elviszlek én!Menj és öltözz át...Addig én is elkészülök.
Ugrálva átsietett a szobájába.
Átöltöztem és felkontyoltam a hajam.
Bella ajtaja elé lépve láttam, hogy még mindig öltözködik.
-Bell majd gyere le a konyhába ha végeztél,dobok össze valami kaját!
Bólintott és én pedig lesiettem a konyhába.
Észre vettem, hogy egy levél van az étkező asztalon.
Felemeltem és elkezdtem olvasni.
Azt írta anya, hogy hamarabb kellett elmennie mert ma jön pár új tanár az egyetemre és nekik kell segítenie.Megkért, hogy vigyem el a húgom az oviba.
Épp befejeztem a levél olvasását mire Bella leért.
Kinyitottam a hűtőt, hogy valamilyen reggelit készítsek neki, de anya már megtette helyettem. Kivettem a becsomagolt ételt és egy táskába raktam.
-Vedd fel a táskád és induljunk!
Követte a kérésem és megfogta a kezem.
Bezártam az ajtót és elindultunk az oviba.
Miután oda értünk a kis hugicám nevetve szaladt a csoporttársaihoz.
Váltottam pár szót az óvónénivel utána pedig beakartam menni a városba, de kaptam egy üzit a régi osztálytársaimtól, hogy egy nosztalgiázós délelőtti bulit csinálunk.
Dobtam neki egy üzenetet, hogy számíthatnak rám.
Haza siettem az autómért és utána a megbeszélt helyre siettem.

*Nathalie szemszöge*

Egy kicsit bűntudatom volt, hogy csak úgy Abbyre hagytam a húgát, de sajnos nem tudtam mit tenni.
Egész délelőtt az újoncoknak segítettem és magyaráztam.
A menzán lévő üdítő automatából vásároltam egy szénsavas italt.
Mikor megfordultam Max állt előttem.

-Szia!-üdvözöltem
-Hello Nathalie!
-Hogy-hogy itt a Hollison találkozunk?-nevettem
-Itt fogok dolgozni.
-Komolyan?
-Igen.Viszont nem erről akartam beszélni.Tudnál szólni Abbynek?
-Persze!Írok neki.
-Köszönöm.
-Ez semmiség!


















*Abby szemszöge*

Már rég a bulin voltam amikor kaptam egy üzenetet anyától, hogy menjek be az egyetemre beszélni Maxel.
Úgy döntöttem, hogy elmegyek...
Leakartam zárni ezt az egészet.
A táborozós ruhámban voltam így haza indultam átöltözni utána pedig rögtön az egyetemre siettem.
Rögtön a tanári irodákhoz mentem.Rengeteget jöttem már ide így rutinosan közlekedtem.
Amint megláttam az  ajtón Max nevét, kopogtam és benyitottam.


-Hello!
-Szia!Kérlek gyere be!
Nehézkesen beléptem és kezeimet a farmerszoknyám zsebeibe helyeztem.
-Köszönöm, hogy eljöttél...
-Miről akartál beszélni?-szakítottam félbe.
-Először is tartozom egy bocsánat kéréssel!
-Jókor jut eszedbe.-mondtam szánalmasan
-Abby őszintén sajnálom!Nagyon szerettelek...Rettentően hiányoztál...
-Nem tudom azt mondani, hogy semmi baj, mert igen is baj!El sem tudod képzelni mennyire összetörtem...És az a baj, hogy biztosan nem fogom elfelejteni ezt az egészet...De, hogy mind kettőnknek könnyebb legyen ezért megbocsátok.
-Istenem, köszönöm Abby!-hatalmas mosollyal közeledett felém.

-De azt szeretném, hogy távol maradj tőlem.- a szája egy o-t formázott.-Nem akarok veled többet találkozni!-megfordultam és maga biztosan kisétáltam.
Kilépve az ajtón bele botlottam anyába.
-Mi történt?
-Lezártam...Végleg!-magyaráztam
-Jól érzed magad?
-Igen, végre így egy év után.
-Gondolom akkor teljesen túl tetted magad Maxen...
-Igen!Most már nem érdekel.Egy picit sem.
-Haza megyünk?
-Végeztél?-kérdeztem meglepetten
-Igen.Apád is!Kocsival jöttél?
-Igen.Akartam kérdezni valamit tőletek...
-Oké, akkor ha haza értünk megbeszéljük.-mosolygott.
Bólogattam és végig sétáltunk a folyosón.
Az egyetem kapuján kilépve apa már várt ránk.
Oda siettünk hozzá.
-Sziasztok!Abby, hogy-hogy itt vagy?-nevetett
-Maxel kellett beszélnem.-forgattam a szemem.
-Akkor már értem.-nevetett.-Kocsival vagy?
-Igen.
-És kell menned valahova, vagy haza jössz.
-Haza jövök.De majd beszélnem kell veletek.
-Félnünk kellene?-nevetett
-Nem, dehogy!
-Na jó, akkor induljunk.Otthon találkozunk.-mondta anyu beülve az autóba.
Apu és én ugyan azon az úton vezettünk haza.
Nagyon sokszor beelőztem őket útközben.Imádtam ezzel heccelni apát.
A fél órás út alatt rengeteget gondolkodtam azon, hogy hogyan fogom őket rávenni arra, hogy elengedjenek...
És arra jutottam, hogy csak egy dologért cserében mehetek...
És ez az egy dolog az egyetem...
De nekem ez simán megéri.Viszont amikor az utcánkba értünk, izgulni kezdtem.
Leparkoltam és kiszálltam.
-Nem ér egy ilyen kocsival előzni Abigel!
-Sajnálom apa, hogy az én autóm jobb!-szemtelenkedtem nevetve.
Anyu csak nevetett és kinyitotta a bejárati ajtót.
-Üljetek le a nappaliba.Mindjárt jövök!-mondtam és felrohantam a szobámba.
Nem bántam meg, hogy ma reggel kinyomtattam egy anyagot Floridáról.
Az asztalon lévő mappát magamhoz kaptam és vissza rohantam a nappaliba.
Anyuék a kanapén ültek.Leültem eléjük és a kis dohányzó asztalra helyeztem a mappát, majd feléjük toltam.
Egy furcsálló tekintetet intéztek felém, de apa felemelte a mappát majd kinyitotta.
-Öhm...Arról akartam beszélni, hogy engem és Eleanort a barátaink elhívtak a turnéjukra és...
-Abby...-szólt közbe anya.
-Nagyon szeretnék menni!És még találtam is egy egyetemet ami nagyon tetszik...És szeretnék kezdeni valamit a karrieremmel...-magyaráztam
-Kicsim már majdnem felnőtt vagy és ezért nem tudlak vissza tartani.Bízunk benned és tudjuk, hogy nem kevernéd magadat bajba.És nagyon örülök, hogy végre választottál magadnak egy rendes egyetemet.
-Szóval akkor mehetek?-kíváncsiskodtam.
Apu anyára nézett majd rám.
-Igen!-mondták egyszerre
-Istenem! Köszönöm-köszönöm.-ugráltam örömömben.
Ők csak nevettek és felálltak.Szorosan megöleltem őket majd vigyorogva felsiettem a szobámba.
Rögtön a telefonomért nyúltam bepötyögtem El számát és felhívtam őt.
-Szia Abby!
-Szia Eleanor!Képzeld...Anyuék megengedték, hogy elmenjek Floridába a fiúkkal.-meséltem izgatottan.
Csak egy sikítást hallottam.
-Ez az!El sem hiszem!Megyünk Floridába!-visítozott
-Gyere át, kérlek!
-Indulok!Addig is szia!
-Szia drága!-kinyomtam a és a telefonom az ágyamra dobtam.
40 perccel később már El az ajtómon dübörgött.
Kinyitottam és ő izgatottan beszaladt.
-Elhiszed?Elmegyünk New Yorkból!-vigyorogtam
-Nem!Én már a mai nap semmit nem tudok elhinni.-nevetett.-Hivatalosan is járunk Louissal!
Úgy sikítottam ahogy csak bírtam.
-Úr Isten!Gratu!Tudtam hogy össze fogtok jönni.-szorosan megöleltem.
-Amikor azt mondta, hogy szeret akkor majd nem elbőgtem magam.-nevetett
Azzal töltöttül a délutánunk, hogy Louisról és Harryről beszéltünk.
Kicsit rosszul esett, hogy Louis Eleanornak simán azt mondja hogy szereti de Harry nekem még ezt egyszer sem mondta.
De eltöröltem ezeket a gondolatokat a fejemből.
Harry a nap folyamán küldött egy üzenetet, hogy hova kell mennünk és mikorra.
Nyolc órakor Eleanor haza ment készülődni.
Miután átöltöztem az ágyamra ültem és elkezdtem telefonozni.
Valaki kopogott majd benyitott.
Anya volt az és leült mellém az ágyra.

-Abby, azt szeretném kérni, hogy holnap gyere el velem kávézni.Szeretnék egy kicsit beszélgetni veled.
-Rendben anyu.
-Mész valahova?
-Igen, Harryék koncertjére.
-Oké.Mikor jössz haza?
-Nem tudom.Fogalmam sincs meddig fog tartani a koncert.-nevettem
-Oké.Vigyázz magadra!-nyomott egy puszit a homlokomra majd felállt és kisétált.
Magamhoz vettem a táskám amibe már mindent bepakoltam és kimentem a szobámból.
Ki siettem a házból és beugrottam a kocsimba.
A GPS-nek a segítségével a megbeszélt helyre vezettem.
Az aréna előtt több mint 30 méteres sor kígyózott.
Ledöbbentett, ahogy láttam a tinilányokat...Sikítoztak és ugráltak.
Kiszálltam az autómból majd a sor elejéhez siettem.
-Elnézést.-szóltam az őrnek
-Igen kisasszony?
-Abby Look vagyok és..
-Jaj, igen el is felejtettem.Jöjjön be.-vágott közbe.
Besétáltam a kordon mellett.Láttam ahogy a lányok arca elfehéredett, biztos nem értették hogy én miért mehetek be csak úgy.
De igazából nem nagyon érdekeltek, csak látni akartam végre a fiúkat.
A folyosó végén végre megtaláltam a srácok öltözőjét.
Az ajtón keresztül röhögés szűrődött ki.
Bekopogtam majd benyitottam.
A fiúk kezében már ott volt a mikrofon de még a helyükön ültek, amint megláttak engem vigyorogva integetni kezdtek.
Eleanor Louis ölében ült.
-Sziasztok!-köszöntem nevetve
-Azt hittük, hogy nem jössz.-mesélte Niall
-Ki nem hagytam volna!Kíváncsi vagyok, hogy élőben is olyan jók vagytok-e mint az albumokon.-nevettem
-Szóval hallgattad a cédénket?-kíváncsiskodott Zayn
Én csak biccentettem egyet.
-Köszöntünk a directionerek csoportjában!-viccelődtek
-Mikor kezdtek?-kérdeztem komolyan.
Mindannyian az órájukra néztek.
-Úgy kb. most!-mondta Liam.
Hirtelen felugrottak a kanapéról és elindultak kifelé.
Eleanor és én követtük őket, de az egyik backstage-es férfi a VIP helyekre kísért minket.
A fiúk felsétáltak a színpadra és a rajongók üvöltözni kezdtek.
-Hello New York!A mai lesz az utolsó koncert itt, reméljük ti is úgy fogjátok élvezni mint mi!-beszélt a mikrofonba Harry.
A zenekar megkezdte a zenét, és a fiúk ugrálni kezdtek a színpadon a ritmusra.

Mikor énekelni kezdtek már én sem tudtam vissza fogni magam.Magával ragadt a zenéjük.
Túl jól néztek ki, tökéletes volt a hangjuk és még viccesek is voltak.
Érthető, hogy miért szeretik őket annyian!
Végig ugráltam a koncertet.
Mikor az utolsó zenéjüket is el énekelték a lábam már sajgott.
Vissza siettünk Eleanorral a backstage-be, hogy mi tudjunk gratulálni nekik először.
Nem sokkal utánunk jöttek a fiúk is.
Eleanor rögtön oda rohant Louishoz és megcsókolta.
Vártam, hogy Harry oda jöjjön hozzám, de nem tette.
Szerintem biztos kirajzolódott az arcomon a szomorúság.
A fiúk beszaladtak az öltözőkbe.
Semmi kedvem nem volt vissza menni jó pofizni így elindultam a kijárat felé.
Éreztem, ahogy lángol a bőröm.Nagyon mérges voltam és hülyén éreztem magam.
Valaki hirtelen elkapta a karom és megfordított...Harry volt az.
A szemeibe néztem, próbáltam sértődött arcot vágni, de ez elég nehéz amikor pár centire van az az ember tőled akibe belehabarodtál.
Hirtelen az ajkait az enyémhez nyomta.
A kezeimet szorosan a tarkójához nyomtam.
Párszor megharapta az ajkaimat de próbálta visszafogni magát.A lábaim remegni kezdtek, éreztem, hogy ha nem fogtam volna a nyakát akkor biztosan összeestem volna.
Lassítani kezdett, majd végül eltolta magát.
-Köszönöm, hogy itt voltál!-suttogta
Nem mondtam semmit csak a falat bámultam.
-Abby, mi a baj?
-Komolyan Harry?Szerinted ez normális?Nem vagyok egy játékszer!Nem csókolgathatsz csak úgy kedvedre!Egy titok vagyok a számodra!
-Ez nem igaz Abby!
-De igen is az!De én ebből nem kérek!Már unom ezt Harry!-csalódottan elindultam a kijárathoz.
Hallottam ahogy szólongat, de nem érdekelt.
Megkerestem az autóm és haza vezettem.
Felosontam a szobámba, majd bekapcsoltam a gépem.Átöltöztem a pizsamámba és elindítottam a kedvenc sorozatom.

Egy egész évadot megnéztem, de utána már kezdtem álmos lenni így lefeküdtem aludni, nem igazán sikerült aludnom...Végig a Harryvel való beszélgetésemen gondolkodtam.

***

Reggel anya ébresztett.

Megbeszéltük, hogy ha átöltöztem és elkészültem akkor indulunk a kávézóba.

Próbáltam kiugrani az ágyból de ez nem ment olyan egyszerűen...borzasztóan fájt a fejem, de inkább nem lassúztam.Felöltöztem majd egy bordó kötött sapkát tettem a fejemre.

Lerohantam a konyhába.

-Indulhatunk?

-Igen!Csak fogom a táskám és akkor indulhatunk.

-Rendben!Beülök a kocsiba!-mondtam és kinyitottam az ajtót és kimentem a lakásból.

A fekete terepjáróban ülve vártam anyára.

Öt perccel később anya is utánam jött.

Nagyon szerettem amikor anya vezetett, mert mindig ő volt az aki úgy vezetett mint én.

Ráadásul neki hála nagyon hamar beértünk a ,,törzshelyünkre".

A kedvenc asztalunkhoz ültünk és rendeltünk.

-Elhiszed, hogy holnap már a repülőgépen leszel?

-Nem, nem igazán!-nevettem
-Olyan üres lesz nélküled a ház.
-Amíg Bella otthon van addig, nem fogtok unatkozni.-viccelődtem.

Magához húzta a kezeimet és szorosan megfogta őket.
-Abby!Ígérd meg, hogy vigyázol magadra.
-Nem lesz semmi baj anya!-nyugtatgattam
-Amint van valami, hívj!
-Így is, úgy is foglak hívni!
-Rendben.

***