Chapter 3

A kis húgom nyitott ajtót.
-Szia Bella!-felkaptam és megpörgettem a levegőben
-Abby!-Vidáman kacagott és szorosan átölelt
Bella 6 éves és egy angyal.Imádom őt.Megfogtam a kezét és a konyhába rángatott.
-Abby-Abby gyere nézd meg mit csináltunk anyával.-kérlelt ugrálva a konyha felé.
Beléptem és finom süti illat csapta meg az orrom.Anyu épp a tűzhely felett dolgozott.
Intettem anyunak mosolyogva és megpusziltam.
-Bella ne cibáld a nővéred.-szólt rá anya és abba is hagyta.-Milyen volt a napod?-kíváncsiskodott.
-Szuper! Jack előre rakta a fellépésem két héttel.Annyira jól ment ma az ének.
-Gratulálok kicsim, sütöttünk Bellával csokis kekszet.Kérsz?
-Nem köszi.Nem rég ettem.
-Megkérhetlek, hogy öltöztesd át Bellát?Csak mert még főznöm kell apádnak.-nevettet
-Persze, imádom a kis hercegnőt.Puszilom apát ha későn jönne haza.-mondtam és felkaptam Bellát a vállamra és felvittem az emeletre 
-Most megyünk aludni?-kérdezte kíváncsian
-Előbb át öltözöl, fogat mosol és majd utána.-válaszoltam nevetve
Bementünk a szobájába.Mikor belépek oda a szemem mindig káprázik, minden egyes dolga rózsaszín, de igazából bevallom, hogy nekem is tetszik.
Leraktam az ágyra őt és a gardróbjához sétáltam.Kivettem a pizsijét és vissza siettem hozzá.
Leguggoltam, hogy lássam az arcát.
Elkezdett öltözködni.
-Segítsek?-mosolyogtam
-Nem kell!-nevetett és magára kapta a nadrágot
Mikor a felsőt is felvette a saját fürdőjébe siettünk, hogy gyorsan fogat mosson.
Megfogtam a fogkefét és nyomtam rá fogkrémet.
-Vicsoríts.-nevettem és ő követte az utasításom.
Alaposan megmostam minden fogát és nyolc perc alatt kész is lettünk.
Befektettem az ágyába és felkapcsoltam az éjjeli szekrényén lévő kis lámpát.Tapsoltam egyet hogy le oltódjon a nagy lámpa.
Nevetésben törtünk ki.Egy mesekönyvet horgásztam ki az ágya alól és a földön heverő kedvenc játékát neki adtam.Amit kivette a kezemből a rózsaszín hatalmas pandát, magához szorította és nem is engedte el.
Elkezdtem olvasni...Minden oldalnál felnéztem, hogy fent-e van még.
Mikor negyedjére pillantottam fel még akkor is figyelmesen nézett engem.
-Bella azért próbálj aludni is.Holnap oviba kell menned nekem pedig Eleanorhoz.
Nem mondott semmit csak lassan lehunyta a szemét.
-Jó kislány!
Folytattam az olvasást, de további két oldal után sikeresen elaludt.
A könyvet a kis szekrényére helyeztem és megpusziltam az arcát.
-Jó éjt!-suttogtam és lekapcsoltam a lámpát.
Kisétáltam és egyből a szobám felé vettem az irányt. 
Határozottan léptem be a tölgyfa ajtón.
Örültem, hogy végre leülhetek a szuper kényelmes babzsákomba és lazulhatok.Kivettem a táskámból a telóm és egy irányzott mozdulattal az ágyra dobtam.
A táskám pedig vissza tettem a száz másik mellé.
Lehúztam a redőnyöket és behúztam a függönyöket.Átöltöztem egy kezes lábasba.
Lekapcsoltam a lámpákat.A hónom alá fogtam a laptopom ami fehér volt de rózsaszín betűkkel voltak ráírva a kedvenc idézeteim.
Bele huppantam a babzsákba, a gépemet pedig az ölembe raktam.
Felnyitottam  a fedelét, de a fénye elvakította a szemem.
Gyorsan beütöttem a jelszavam és lejjebb vettem a fényerőt. 
Mikor újra tisztán láttam megnyitottam a villogó böngészőt a tálcán.
Épp az e-mailem volt megnyitva. 
Megnéztem a leveleket és válaszoltam rájuk.
Nyitottam egy új lapot és beléptem a facebookra.
Rengeteg üzenet és értesítés fogadott de túl fáradt voltam megnézni őket így inkább átléptem az Instagramra.
Fél óráig előtte ültem és nézegettem a képeket, közben jöttek a lájkok az én képeimre.Mikor meguntam bezártam mindent és csak a Google keresés volt előttem a villogó kurzorral.
Az alsó ajkamba haraptam bepötyögtem azt a szót, hogy One...azonnal megjelent az, hogy One Direction...Rákattintottam.
Az első találat szokás szerint a Wikipédia volt, ráklikkeltem.
-Brit  fiú banda...most már értem az akcentust...2010-ben futottak be az xfactorban....-olvastam hangosan.
Ekkor valaki benyitott.
Apa volt az.Gyorsan lehajtottam a laptopom fedelét.
-Szia Apu!
-Szia Abby!
-Hogy telt a napod?
-Szokás szerint fárasztóan...Viszont szeretnék beszélni veled valamiről.
-Jesszusom, félnem kéne?-kérdeztem nevetve
-Nem dehogy...Az egyik munka társam fia most került be egy szuper egyetemre és nagyon tetszik neki...
-Apa!...Tudom mire célzol... De tudod, hogy nem azért mentem egyetemre mert nem vennének fel, hanem mert nem tudok dönteni.Még azt sem tudom, hogy mi akarok lenni.-magyarázkodtam 
-Oké...Nem fogom rád erőszakolni.
-Köszi apa!Ígérem, hogy megyek majd egyetemre csak még fogalmam sincs, hogy mikor és hova.Oké?
-Rendben?Mellesleg mit csinálsz?
-Őőőő...Semmit-lenyomtam a laptop fedelét.
-Rendben...Nyugodtan titkolózz!...De én megyek kincsem!-mondta és megpuszilt
-Szia Apu!-köszöntem el 
Kiment és becsukta maga után az ajtót.Nem tudom miért nem mondtam el neki mit csinálok...Így is alig van otthon a hülye mérnöki állása miatt.
Felhajtottam a laptopom és tovább olvasgattam...Rengeteg oldalt elolvastam és csomó mindent megtudtam.
Kíváncsi voltam így beütöttem a youtube-ot.
A keresőbe be írtam: 2010-UK XFactor
A kiadott találatok közül a válogatóra nyomtam.
Elindítottam...Miközben  néztem azon gondolkodtam, hogy-hogy nem láttam ezt azt az évadot...De sehogy nem jöttem rá.
A videót bámultam és pont egy srác következett...Harry.
Fókuszáltam a videóra és vártam, hogy mikor kezd el  énekelni.Nem kellett sokat várnom...Meghallottam a hangját...Már akkor is gyönyörű volt.Akaratlanul elvörösödtem.De nem értettem, hogy hol vannak a többiek.Kikövetkeztettem, hogy biztosan külön-külön indultak.
A zene miatt nem halottam de valaki bejött a szobámba. Eleanor volt az. Beakartam csukni a laptopom, de megakadályozott.
-Mit csinálsz?-kérdezte nevetve és elindította a videót.
-Videót nézek....
-Na és ma mi volt a kávézó.Szaftos infókat kérek.-nevettet 
-Hááát...Szokásosan rendeltem egy kávét és sütit és vártam, hogy jöjjenek a fellépők.
-Milyenek voltak és, hogy néztek ki?
-Irtó jól néztek ki-elvörösödtem-És csodálatos hangjuk volt.-válaszoltam zavaromban
-Abby szerelmes!-kiáltotta nevetve
-Jaj mintha az olyan  könnyen menne...Ráadásul nem is érdekelnek!
-Juj mi történt, hogy így megváltozott a véleményed?
-Rengeteg tini lány történt!
-Mi?
-A koncert közben kb. 50 tinilány lepte be a kávézót és akkor Jack bemondta  a nevüket...ONE DIRECTION!!!-mondtam utánozva a főnököm hangját
-Az a One Direction?
Bólintottam.
-És tudod mi a véleményem a híres fiú bandákról.Én nem leszek olyan hülye, hogy elvarázsoljanak.
-De most mégis őket nézed!
-Tudom, de nem tudom miért...
-Ez igen értelmes volt Abby.-mondta Eleanor nevetve 
-Jó tudom...De össze vagyok zavarodva.
-Megértem!De mit gondolsz róluk?
-Hát isteni cukik.De Harry annyira más..Titokzatos és ahogy nézem elfelejtem, hogy hol is vagyok.De amikor visszazökkenek rájövök, hogy félek tőle.
-De miért félsz?
-Nézz a képernyőre...De cuki.-mutatott a képernyőre
-Louis?Tetszik neked?
-Öhmm...Még nem tudom...
Ezzel abba hagytuk a beszélgetést és néztük tovább a videót.Az egész estét ezzel töltöttük.

***

Chapter 2

((Sziasztok! :) Nem, nagyon fogok itt írogatni a történet előtt csak szeretném megköszönni a kommenteket amit tőletek kaptam.Nagyon jól estek! Remélem megmarad ez a jó szokásotok. :D Ha tetszett ez a rész iratkozzatok fel! :* 
Kisses: Era <3 ))


*Effie szemszöge*

A banda még lejátszott öt számot aztán gyorsan lementek a színpadról és az öltözőbe rohantak a rajongok miatt.A biztonságiak kitessékelték a lányokat a kávézóból.A színlet vezetők pedig elkezdtek össze pakolni.Oda mentem az egyikhez.

-Elnézést!

-Igen kisasszony?

-Kérem egy széket hagyjanak fent!

-Úgy mint eddig?

-Igen.-mosolyogtam és tovább haladtam

A fiúk épp kijöttek az öltözőjükből, valamiért nagyon röhögtek.

Mindenki tovább ment csak Harry nem.

-Hello.

-Szia!

-Miért ment el a barátnőd olyan hamar?

-Őőőőő...Abby?!Azt mondta, hogy rosszul van.

-Ohh...-amikor ezt mondta láttam a szemében a csalódottságot.

-De még vissza jön próbálni.-mondtam, hogy megnyugtassam.

-Oké.Köszi!Szívesen beszélgetnék még de sajnos lépnem kell.-elindult a kijárat felé

-Nagyon jók voltatok!-kiáltottam neki.

Intett a karjával és kiment.Ránéztem az órámra...Még 15 perc volt nyolcig.Unatkoztam így elkezdtem leszedni a poharakat és a tányérokat az asztalokról.

***

*Abby szemszöge*

Már abban az utcában voltam ahol a kávézó volt.Elővettem a telefonom a kis táskámból és elkezdtem nyomkodni .Az időre pillantottam...5 perc múlva nyolc.

Besiettem a kávézóba. Effie a bárpulton támaszkodott és telefonját babrálta. 

Ilyenkor már csak Effie,Jack -a kávézó tulajdonosa- , egy Dj és én vagyunk itt.

Oda szaladtam Effhez.

-Szia!-köszöntem vidáman

-Szia!Most már jól vagy?

-Igen.

-Képzeld kerestek...

-Kicsoda?

-Harry!

-H-Harry?! Mi-Miért?- dadogtam értetlenül.

-Igen ő!De menj próbálni mert három hét múlva te lépsz fel.-válaszolta nevetve

Lassan feltipegtem a színpadra és mikor felértem felkapcsolták a reflektort.

Effie a Dj-nek adta a CD-t amin a saját számom volt.

Felcsendült az ismerős dallam...

,,There's a little secret
 I would like to tell you 
There's a book of lies 
I know they'll try to sell you 
And they 'll try,and the'll try 
To convince you to buy you need them
So the next time you're down
Look inside not around 


I can bless myself
There's no need for someone's help
There's no one to blame 
There's no one to save you but yourself 
I can justify all the mistakes in my life 
It's taught me to be it's givin me and I'll survive
Cause I have blessed myself"


Miközben énekeltem öt fiú lépet be az ajtón.Megláttam Harry és utána a többieket.A gyomrom össze rándult  mikor leültek és engem néztek ahogy éneklem.
Próbáltam a legjobbat kihozni magamból...
Mikor befejeztem a számom úgy éreztem magam, hogy ezt megcsináltam.
Rajtam kívül csak nyolcan voltak a teremben, de a taps bejárta az egész épületet.
Felálltam és meghajoltam, utána pedig lesétáltam. Jack sétált hozzám először.

-Ma nagyszerű voltál Abby. Lenyűgöző, hogy mennyire tehetséges vagy.Szeretném, hogy jövő héten te lépj fel.-mondta és megfogta a vállam.

-Rendben főnök!

-Hányszor kértelek, hogy tegezz már?-nevetett

-Bocsi Jack.-mondtam és nevetve tovább álltam.

Sosem értettem, hogy lehet ő a kávézó vezetője.Csak négy évvel idősebb, de már saját vállalkozása van...Három éve!

És ráadásul rengeteg bevétele van!

Én magam el sem tudom képzelni felnőttként.Lehet, hogy csak a vidám élmények miatt amik várnak rám, vagy lehet, hogy a jövőtől való félelmem miatt.

Sosem szerettem ezen törődni mindig ott volt bennem a kérdés: Mi lesz ha...?

És amikor a karrieremmel akartam foglalkozni akkor is ez a kérdés jött fel...így inkább maradtam az unalmas, de normális és nyugodt életemben, és inkább hagyom, hogy vigyen az ár.

Valaki megfogta a vállamat, kiragadva a gondolat menetemből.

Megfordultam és egy felém tornyosuló alak állt előttem...Harry volt az, egy kalapot viselt...Magassága egy picit meghökkentett.Utáltam, hogy mindenkinél alacsonyabb voltam.

A többi fiú mellette állt.

-Nagyon jó voltál.-mondta Harry a különleges rekedtes hangjával vigyorogva.

-Köszönöm.-válaszoltam teljesen érzelem mentesen.

Niall Harry elé lépett és mint egy kisgyerek izgatottan dicsérni kezdett.

-Azta!Lenyűgöző voltál.A hangod szuper!-Hallani lehetett a beszédében az akcentust és az izgatottságot.

Nevetni kezdtem és nagyon jó kedvem lett.A többiek is sorban gratuláltak.

-Mellesleg ti is szuperek voltatok!Nem halottam még soha ennyire tehetséges fiú bandát.-Dicsértem őket őszintén.

-De még is kimentél.-válaszolta röhögve Zayn

-De csak azért mert rosszul lettem...Sajnálom.

-Hogy is hívnak?-vágott közbe Louis kíváncsian.

Harry szigorúan és mérgesen nézett rá.Nem értettem miért de inkább válaszoltam.

-Abby!És hogy-hogy még mindig itt vagytok New Yorkban?Úgy halottam turnéztok.

-1 hónapig vagyunk még itt.Utána Floridába megyünk.-válaszolta Harry

-Értem.Sajnálom fiúk de most mennem kell.Még lehet, hogy összefutunk.-mondtam nevetve és felvettem a bőrdzsekim 

-Szia!-köszöntek egyszerre

Kezemmel intettem nekik és kisétáltam.

Szégyelltem magam, hogy mindenkivel nagyon kedves voltam csak Harryvel nem.

Hiába ő a legvonzóbb számomra...akkor is megrémít ezzel a titokzatosságával.

Egész úton ezen gondolkoztam.Lassan az utcánkba értem és amint láttam a házunkat az út végén, gyorsítottam a tempómon.

Az ajtóhoz érve ráeszméltem, hogy otthon hagytam a  kulcsom.

Bekopogtam...

Chapter 1

Éppen a kedvenc kávézómba mentem.Nyáron imádtam oda járni, mert ők csinálják a legjobb kávékat, és minden este élő zene van.
Mikor beléptem az épületbe croissant és kávé illat csapta meg az orrom.Imádtam ezt az illatot mindig a kiskoromra emlékeztettet.Most is a szokásos nyolcas asztalhoz ültem.A pincérnő felém indult egy itallappal és a jegyzettömbjével.
-Ma mit adhatok?
-Azt hiszem egy Lattet. És valamilyen sütit.
-Milyen sütit?
-Nem tudom.Lepj meg!
Ezután elment.
Nagyon bírtam Effiet, mindig ő vette fel a rendelésem és nagyon kedves, rengeteg programon vettünk már részt együtt.Amikor jön egy zenekar vagy egy fellépő mindig mellém ül és kibeszéljük, hogy kinek milyen a hangja.
Türelmesen vártam a kávémra, közben már a hangtechnikusok előkészítették a terepet.
Kíváncsi voltam hogy ma ki fog fellépni.Az asztalon heverő telefonom rezegni kezdett.Valaki hívott, de azt írta, hogy ismeretlen szám.
Felvettem
-Háló?
-Szia Abby!Eleanor vagyok.
-Szia drága! Mi a baj?Miért nem a telefonodról hívsz?
-Újat kellett vennem, mert ellopták.
-Ne már!Apudék mit mondtak?
-Igazából semmit csak egy kicsit haragszanak.De vettem újat!
-Igen?Milyent?
-Iphone 6 Plus
-Olyant amilyen nekem van?Most utánzol?-kérdeztem nevetve.
-Igen olyant!Mellesleg baj, drágaságom?
-Nem dehogy.
-Hol vagy most?
-A kávézóban. Mindjárt jön a zenekar.
-Rendben!Most lekel tennem.Majd beszélünk!Puszi.
-Rendben.Puszi!
Leraktam a telefonom. Eleanor a legjobb barátnőm már az ovi óta és imádom őt!Mindig itt volt nekem és bízhattam és bízhatok is benne.A fejemben lejátszottam az ovis emlékeinket és önkénytelenül elmosolyodtam, de a nagy ,,nosztalgiázás" közben Effie már ide is ért.
-Itt lenne a  Latte és a csokis brownie. Mellesleg már itt a zenekar.
-Köszi Effie!Imádom a brownie-t.Már nagyon izgulok.
Ekkor pont 5 fiú sétált fel a színpadra.Sötét volt, mert már este hat óra volt és a kávézóban csak kis lámpák égtek.
Hirtelen felkapcsolódtak a színpadi fények és a kávézó teljesen be volt világítva.
De akkor megláttam őt...középen...a négy srác között...Göndör haja a válláig ért.Huncut mosolyától gödröcskék jelentek meg az arcán.A tekintete vonzott, és még a sötétben is csillogott.
Egy fejpánt is volt rajta.Ránéztem és elvörösödtem.Pár percre rá tekintetünk találkozott.Zavarba jöttem így elfordultam Effhez.
-Wow!Milyen jó a felhozatal. Szerinted is?-kérdezte kíváncsian
-Öhmm....Igen.Talán túl jó.-válaszoltam vörös arccal
Effie észre vette, hogy pont középre bámulok de nem mondott semmit.
Bemutatkoztak a fiúk úgy ahogy felálltak. Először Zayn, aztán Niall, majd Harry és őket követte Louis és Liam. Csak Harryt bámultam.Az inge fel volt tűrve a karján és az első 3 gomb a mellkasán ki volt gombolva így jobban szemügyre vehettem az izmos felső testét.
Nagyon sok tetkója volt, de meglepetésemre tetszettek.Reméltem, hogy ehhez a külsőhöz jó hang is társul.Elfoglalták a helyüket. Niall a kezébe vette a gitárját és elkezdte pengetni.Kezdtem átérezni a zenét amikor elkezdtek énekelni...Lesokkolt a hangjuk.Tökéletes volt, semmi hibát nem vettem észre.Ám ekkor pár riporter jött be és elkezdték rögzíteni az eseményeket.Nem sokára több mint 50 tinilány állt az ajtóban.Nem értettem, hogy miért jöttek ide a rajongók, de próbáltam elterelni a figyelmem.Nem törődtem semmivel csak a hangjukkal, Harry egész végig engem nézett.Gyönyörű izzó zöld szeme annyira titokzatos volt és egy picit félelmetes is...Szerintem ő lehetett a ,,rossz fiú" a csapatban.Lassan befejezték a számot.A kávézó vezetője pedig fellépet a színpadra.
-A One Direction-t halhatták!
Ekkor a lányok őrült kiabálásba kezdtek.
Nagyon ismerősnek tűnt ez a név...Gondoltam hogy egy olyan fiú banda akikért oda vannak a lányok és rengeteg rajongójuk van.Sose bírtam az ilyen bandákat, nem voltam olyan aki belehabarodik egy sztárba  és azt is utáltam, hogy ezek a srácok általában kihasználják azt hogy híresek és így csajoznak.A gondolattól is rosszul lettem.Így felálltam és Effiehez hajoltam.
-Én azt hiszem elmegyek...
-Mi? Miért? Eddig sose mentél el koncert közben...
-Rosszul vagyok, kell egy kis levegő!
-És vissza sem jössz próbálni?
-De!Nyolcra jövök. Addig is...Szia!
-Szia!
Kisétáltam a kávézóból és haza felé vettem az irányt.

*Effie szemszöge*
Nem értettem Abbyt, soha nem szokott elmenni egy fellépés közben.Távozása nem csak nekem tűnt fel hanem a középen ülő Harrynek is.

***

Prologus

Sziasztok!

Abby Look vagyok és 19 éves.

Itt New Yorkban élek és imádom ezt a várost.

Eleinte annyira átlagos életem volt.....

De ez megváltozott......