Chapter 1

Éppen a kedvenc kávézómba mentem.Nyáron imádtam oda járni, mert ők csinálják a legjobb kávékat, és minden este élő zene van.
Mikor beléptem az épületbe croissant és kávé illat csapta meg az orrom.Imádtam ezt az illatot mindig a kiskoromra emlékeztettet.Most is a szokásos nyolcas asztalhoz ültem.A pincérnő felém indult egy itallappal és a jegyzettömbjével.
-Ma mit adhatok?
-Azt hiszem egy Lattet. És valamilyen sütit.
-Milyen sütit?
-Nem tudom.Lepj meg!
Ezután elment.
Nagyon bírtam Effiet, mindig ő vette fel a rendelésem és nagyon kedves, rengeteg programon vettünk már részt együtt.Amikor jön egy zenekar vagy egy fellépő mindig mellém ül és kibeszéljük, hogy kinek milyen a hangja.
Türelmesen vártam a kávémra, közben már a hangtechnikusok előkészítették a terepet.
Kíváncsi voltam hogy ma ki fog fellépni.Az asztalon heverő telefonom rezegni kezdett.Valaki hívott, de azt írta, hogy ismeretlen szám.
Felvettem
-Háló?
-Szia Abby!Eleanor vagyok.
-Szia drága! Mi a baj?Miért nem a telefonodról hívsz?
-Újat kellett vennem, mert ellopták.
-Ne már!Apudék mit mondtak?
-Igazából semmit csak egy kicsit haragszanak.De vettem újat!
-Igen?Milyent?
-Iphone 6 Plus
-Olyant amilyen nekem van?Most utánzol?-kérdeztem nevetve.
-Igen olyant!Mellesleg baj, drágaságom?
-Nem dehogy.
-Hol vagy most?
-A kávézóban. Mindjárt jön a zenekar.
-Rendben!Most lekel tennem.Majd beszélünk!Puszi.
-Rendben.Puszi!
Leraktam a telefonom. Eleanor a legjobb barátnőm már az ovi óta és imádom őt!Mindig itt volt nekem és bízhattam és bízhatok is benne.A fejemben lejátszottam az ovis emlékeinket és önkénytelenül elmosolyodtam, de a nagy ,,nosztalgiázás" közben Effie már ide is ért.
-Itt lenne a  Latte és a csokis brownie. Mellesleg már itt a zenekar.
-Köszi Effie!Imádom a brownie-t.Már nagyon izgulok.
Ekkor pont 5 fiú sétált fel a színpadra.Sötét volt, mert már este hat óra volt és a kávézóban csak kis lámpák égtek.
Hirtelen felkapcsolódtak a színpadi fények és a kávézó teljesen be volt világítva.
De akkor megláttam őt...középen...a négy srác között...Göndör haja a válláig ért.Huncut mosolyától gödröcskék jelentek meg az arcán.A tekintete vonzott, és még a sötétben is csillogott.
Egy fejpánt is volt rajta.Ránéztem és elvörösödtem.Pár percre rá tekintetünk találkozott.Zavarba jöttem így elfordultam Effhez.
-Wow!Milyen jó a felhozatal. Szerinted is?-kérdezte kíváncsian
-Öhmm....Igen.Talán túl jó.-válaszoltam vörös arccal
Effie észre vette, hogy pont középre bámulok de nem mondott semmit.
Bemutatkoztak a fiúk úgy ahogy felálltak. Először Zayn, aztán Niall, majd Harry és őket követte Louis és Liam. Csak Harryt bámultam.Az inge fel volt tűrve a karján és az első 3 gomb a mellkasán ki volt gombolva így jobban szemügyre vehettem az izmos felső testét.
Nagyon sok tetkója volt, de meglepetésemre tetszettek.Reméltem, hogy ehhez a külsőhöz jó hang is társul.Elfoglalták a helyüket. Niall a kezébe vette a gitárját és elkezdte pengetni.Kezdtem átérezni a zenét amikor elkezdtek énekelni...Lesokkolt a hangjuk.Tökéletes volt, semmi hibát nem vettem észre.Ám ekkor pár riporter jött be és elkezdték rögzíteni az eseményeket.Nem sokára több mint 50 tinilány állt az ajtóban.Nem értettem, hogy miért jöttek ide a rajongók, de próbáltam elterelni a figyelmem.Nem törődtem semmivel csak a hangjukkal, Harry egész végig engem nézett.Gyönyörű izzó zöld szeme annyira titokzatos volt és egy picit félelmetes is...Szerintem ő lehetett a ,,rossz fiú" a csapatban.Lassan befejezték a számot.A kávézó vezetője pedig fellépet a színpadra.
-A One Direction-t halhatták!
Ekkor a lányok őrült kiabálásba kezdtek.
Nagyon ismerősnek tűnt ez a név...Gondoltam hogy egy olyan fiú banda akikért oda vannak a lányok és rengeteg rajongójuk van.Sose bírtam az ilyen bandákat, nem voltam olyan aki belehabarodik egy sztárba  és azt is utáltam, hogy ezek a srácok általában kihasználják azt hogy híresek és így csajoznak.A gondolattól is rosszul lettem.Így felálltam és Effiehez hajoltam.
-Én azt hiszem elmegyek...
-Mi? Miért? Eddig sose mentél el koncert közben...
-Rosszul vagyok, kell egy kis levegő!
-És vissza sem jössz próbálni?
-De!Nyolcra jövök. Addig is...Szia!
-Szia!
Kisétáltam a kávézóból és haza felé vettem az irányt.

*Effie szemszöge*
Nem értettem Abbyt, soha nem szokott elmenni egy fellépés közben.Távozása nem csak nekem tűnt fel hanem a középen ülő Harrynek is.

***