Chapter 2

((Sziasztok! :) Nem, nagyon fogok itt írogatni a történet előtt csak szeretném megköszönni a kommenteket amit tőletek kaptam.Nagyon jól estek! Remélem megmarad ez a jó szokásotok. :D Ha tetszett ez a rész iratkozzatok fel! :* 
Kisses: Era <3 ))


*Effie szemszöge*

A banda még lejátszott öt számot aztán gyorsan lementek a színpadról és az öltözőbe rohantak a rajongok miatt.A biztonságiak kitessékelték a lányokat a kávézóból.A színlet vezetők pedig elkezdtek össze pakolni.Oda mentem az egyikhez.

-Elnézést!

-Igen kisasszony?

-Kérem egy széket hagyjanak fent!

-Úgy mint eddig?

-Igen.-mosolyogtam és tovább haladtam

A fiúk épp kijöttek az öltözőjükből, valamiért nagyon röhögtek.

Mindenki tovább ment csak Harry nem.

-Hello.

-Szia!

-Miért ment el a barátnőd olyan hamar?

-Őőőőő...Abby?!Azt mondta, hogy rosszul van.

-Ohh...-amikor ezt mondta láttam a szemében a csalódottságot.

-De még vissza jön próbálni.-mondtam, hogy megnyugtassam.

-Oké.Köszi!Szívesen beszélgetnék még de sajnos lépnem kell.-elindult a kijárat felé

-Nagyon jók voltatok!-kiáltottam neki.

Intett a karjával és kiment.Ránéztem az órámra...Még 15 perc volt nyolcig.Unatkoztam így elkezdtem leszedni a poharakat és a tányérokat az asztalokról.

***

*Abby szemszöge*

Már abban az utcában voltam ahol a kávézó volt.Elővettem a telefonom a kis táskámból és elkezdtem nyomkodni .Az időre pillantottam...5 perc múlva nyolc.

Besiettem a kávézóba. Effie a bárpulton támaszkodott és telefonját babrálta. 

Ilyenkor már csak Effie,Jack -a kávézó tulajdonosa- , egy Dj és én vagyunk itt.

Oda szaladtam Effhez.

-Szia!-köszöntem vidáman

-Szia!Most már jól vagy?

-Igen.

-Képzeld kerestek...

-Kicsoda?

-Harry!

-H-Harry?! Mi-Miért?- dadogtam értetlenül.

-Igen ő!De menj próbálni mert három hét múlva te lépsz fel.-válaszolta nevetve

Lassan feltipegtem a színpadra és mikor felértem felkapcsolták a reflektort.

Effie a Dj-nek adta a CD-t amin a saját számom volt.

Felcsendült az ismerős dallam...

,,There's a little secret
 I would like to tell you 
There's a book of lies 
I know they'll try to sell you 
And they 'll try,and the'll try 
To convince you to buy you need them
So the next time you're down
Look inside not around 


I can bless myself
There's no need for someone's help
There's no one to blame 
There's no one to save you but yourself 
I can justify all the mistakes in my life 
It's taught me to be it's givin me and I'll survive
Cause I have blessed myself"


Miközben énekeltem öt fiú lépet be az ajtón.Megláttam Harry és utána a többieket.A gyomrom össze rándult  mikor leültek és engem néztek ahogy éneklem.
Próbáltam a legjobbat kihozni magamból...
Mikor befejeztem a számom úgy éreztem magam, hogy ezt megcsináltam.
Rajtam kívül csak nyolcan voltak a teremben, de a taps bejárta az egész épületet.
Felálltam és meghajoltam, utána pedig lesétáltam. Jack sétált hozzám először.

-Ma nagyszerű voltál Abby. Lenyűgöző, hogy mennyire tehetséges vagy.Szeretném, hogy jövő héten te lépj fel.-mondta és megfogta a vállam.

-Rendben főnök!

-Hányszor kértelek, hogy tegezz már?-nevetett

-Bocsi Jack.-mondtam és nevetve tovább álltam.

Sosem értettem, hogy lehet ő a kávézó vezetője.Csak négy évvel idősebb, de már saját vállalkozása van...Három éve!

És ráadásul rengeteg bevétele van!

Én magam el sem tudom képzelni felnőttként.Lehet, hogy csak a vidám élmények miatt amik várnak rám, vagy lehet, hogy a jövőtől való félelmem miatt.

Sosem szerettem ezen törődni mindig ott volt bennem a kérdés: Mi lesz ha...?

És amikor a karrieremmel akartam foglalkozni akkor is ez a kérdés jött fel...így inkább maradtam az unalmas, de normális és nyugodt életemben, és inkább hagyom, hogy vigyen az ár.

Valaki megfogta a vállamat, kiragadva a gondolat menetemből.

Megfordultam és egy felém tornyosuló alak állt előttem...Harry volt az, egy kalapot viselt...Magassága egy picit meghökkentett.Utáltam, hogy mindenkinél alacsonyabb voltam.

A többi fiú mellette állt.

-Nagyon jó voltál.-mondta Harry a különleges rekedtes hangjával vigyorogva.

-Köszönöm.-válaszoltam teljesen érzelem mentesen.

Niall Harry elé lépett és mint egy kisgyerek izgatottan dicsérni kezdett.

-Azta!Lenyűgöző voltál.A hangod szuper!-Hallani lehetett a beszédében az akcentust és az izgatottságot.

Nevetni kezdtem és nagyon jó kedvem lett.A többiek is sorban gratuláltak.

-Mellesleg ti is szuperek voltatok!Nem halottam még soha ennyire tehetséges fiú bandát.-Dicsértem őket őszintén.

-De még is kimentél.-válaszolta röhögve Zayn

-De csak azért mert rosszul lettem...Sajnálom.

-Hogy is hívnak?-vágott közbe Louis kíváncsian.

Harry szigorúan és mérgesen nézett rá.Nem értettem miért de inkább válaszoltam.

-Abby!És hogy-hogy még mindig itt vagytok New Yorkban?Úgy halottam turnéztok.

-1 hónapig vagyunk még itt.Utána Floridába megyünk.-válaszolta Harry

-Értem.Sajnálom fiúk de most mennem kell.Még lehet, hogy összefutunk.-mondtam nevetve és felvettem a bőrdzsekim 

-Szia!-köszöntek egyszerre

Kezemmel intettem nekik és kisétáltam.

Szégyelltem magam, hogy mindenkivel nagyon kedves voltam csak Harryvel nem.

Hiába ő a legvonzóbb számomra...akkor is megrémít ezzel a titokzatosságával.

Egész úton ezen gondolkoztam.Lassan az utcánkba értem és amint láttam a házunkat az út végén, gyorsítottam a tempómon.

Az ajtóhoz érve ráeszméltem, hogy otthon hagytam a  kulcsom.

Bekopogtam...