Chapter 10

Vigyorogva keltem fel...Egy gyönyörű napsütéses augusztusi reggel mindig felvidít.
Imádom, ahogy a nap sugarai az arcomon játszadoznak.
Mikor kimásztam az ágyból, röhögni kezdtem.Az egész ágy tele volt pop-cornal, de a legtöbb Eleanor hajában volt.
Az időre pillantva, úgy döntöttem, hogy hagyom még aludni a pop-cornos hajú barátnőmet.
Sosem mertem felkelteni Eleanort nyolc előtt, mert már láttam, amikor anyukája keltette hétkor és nem igazán akarom azt megismételni.
Megkerestem a tálat, ami az este folyamán begurult az ágy alá.
Kivettem alóla és elkezdtem egyesével összeszedni a kukoricákat.
Mikor már csak Eleanor hajában volt, óvatosan felé hajoltam és elkezdtem kiszedni őket.
Óvatosan és nyugodtan vettem ki a szemeket.
Majdnem sikerült befejeznem, amikor hirtelen kinyitotta a szemeit.
-Abby?-vetett rám egy kérdő pillantást.
-Tele van a hajad pop-cornal. Had vegyem ki!-nevettem.
Nem mondott semmit csak a szemeit dörzsölgette.
Kikaptam az utolsó szemet is a kócos, göndör hajából.
-Hogy aludtál?-érdeklődtem
-Jól!Te?
-Szuperül, de inkább készülődjünk!
-Álmos vagyok!-nyafogott
-Nyugi, én is!-mondtam és a ruhás táskámban kezdtem kutatni.
Egy fehér szürke csíkos topot, egy fekete farmer sortot és egy fekete térd zoknit kaptam elő.
Bementem a mosdóba, bezártam az ajtót, majd magamra kaptam a ruhákat.
Mikor kiléptem a fürdőből Eleanor már nem volt a szobában.
-El?!-kiáltottam
-A konyhában vagyok!
Megfogtam a telefonom és lerohantam.
Eleanor anyukája takarított, miközben a lánya olvasott valamit.
-Jó reggelt Mrs.Woods!
-Szia Abby! Jól vagy?
-Igen, köszönöm!-oda ugráltam Elhez.-Mit olvasol?
-Az újságot aminek a címlapján vagyok!-mondta izgatottan.

-Micsoda?Ilyen hamar?Gratulálok!
-Köszi!
Hirtelen megrezzent a telefonom.
Megnéztem, hogy ki üzent...Anya volt az!

-Eleanor, most el kell mennem!
-Hogy-hogy?
-Anya írt...Nem tudom mit akar, de fontos!
-Okés!Menj csak.Majd átviszem a táskád.
-Köszi.Imádlak!Szia.-kiléptem az ajtón.
-Szia!
Becsuktam magam mögött az ajtót és a kocsimhoz mentem.Beültem és beindítottam a motort.
Haza vezettem.És beparkoltam a garázsba.
A hátsó ajtón mentem be, és rögtön a konyha felé vettem az irányt.
Anyu és egy férfi az étkező asztalnál ült...Háttal volt nekem, de rögtön megismertem őt...Apa volt az!
Amint meglátott felállt és elindult felém.
Én oda rohantam, hozzá és szorosan átöleltem.
-Kicsim megfojtasz!-nevetett
-Annyira hiányoztál!És, hogy-hogy haza jöhettél?
-Ülj le!Hozom a reggelit és mindent elmesélek.
Leültem anya elé.Apa egy bögre kávét és pirítóst helyezett elém.

-Na...Ugye láttam a tegnapi fellépésed, és lenyűgöző volt.El sem tudod képzelni, hogy mennyire büszke vagyok rád.És azért jöttem haza, mert hamarabb vége lett a konferenciának.
-Ez annyira király!
-És ígértem, hogy van egy meglepetésem.-az asztalra rakott egy mappát és pár kulcsot.-Nézd meg!
Arrébb toltam a tányérom és magamhoz húztam a mappát.Kinyitottam. Képek sorakoztak benne.
-Egy saját ház Floridában.-magyarázott apa
-Apa!Ez egy villa!-vigyorogtam.-Köszönöm!
-Megérdemled!-szólt közbe anya.
-Anyádnak teljesen igaza van.
Ekkor apró lépteket hallottam a lépcső felől.
A kishúgom szaladt le és szorosan megölelte aput.


-Abby, képzeld ma találkoztam valakivel...
-Igen?Kivel?
-Max-el!






















Pont a kávémat kortyolgattam, de amint meghallottam a nevét...Félre nyeltem.Köhögni kezdtem és anya óvatosan ütögetni kezdte a hátam, hogy meg ne fulladjak.
-Jól vagy?-kérdezte féltőn.
Nem mondtam semmit...Mégsem mondhattam volna azt, hogy:
Ááá, miért is lennék rosszul?Visszatért a volt barátom, aki megcsalt, de persze ezt te nem tudod, mert hazudtam...
Ezt végig gondolva, úgy döntöttem nem mondok semmit.
-Drágám, azon gondolkodtam, hogy lenne kedved eljönni velem moziba?
-Persze!Mikor?-nevettem
-Amikor szeretnéd!
-Lehetne délelőtt?Mehetnénk reggeli után?
-Persze!
Ez után folytattuk a reggelizést.

***

Döntéstelenül álltunk anyával a moziműsor tábla elött.

-Abby, most komolyan?!Mit nézzünk?

-Nekem mindegy, csak fekete-fehér legyen!

-Nem értem ezt a mániád!-nevetett.-De legyen!

Anya oda ment a jegypulthoz és vett két jegyet.Megkerestük a termet és bent leültünk.

-Végül is mi a film címe?

-Az emlékek őre!

-Ohh...Annak láttam az előzetesét, és nagyon tetszett.És még könyv is van belőle.

-Olvastad már?

-Öhm, nem.-nevettem

A beszélgetésünket megtörte az elinduló reklám.

Egyre több ember jött a terembe.

-Max?-szólt anya az egyik fiú után.

Mikor megfordult, elfehéredtem...Ő volt az...Egy éve nem láttam, de semmit nem változott...Még mindig ugyan olyan jól nézett ki...Elhessegettem ezeket a fejemből, és vissza tértem a valóságba.

-Jó napot Mrs.Look!

-Gyere, ülj le mellénk!

-Őőő...Oké!-mondta és anya mellé ült.

Szerintem ő is zavarban volt.Anya, úgy tudta, hogy azért szakítottunk mert Max egyetemre ment Európába...De ha tudná, hogy a ,,drágalátos Max" eléggé összetört engem, akkor biztos nem mozizgatna vele.

Egész film alatt hányingerem volt és a tenyerem borzasztóan izzadt volt.

Remegtem...Olyan rossz volt mellette ülni...Összetört engem.

És az a baj, hogy még mindig érzek valamit iránta...

De ekkor eszembe jutott Harry.

Amint arra a gyönyörű zöld szempárra gondoltam, elkezdtem megnyugodni.

Volt hova menekülnöm...Vele minden más...Viszont tényleg a legrosszabbat hozza ki belőlem...

Azt sem értem, hogy miért pont én...Mármint eléggé visszafogott vagyok és nem olyan típusú lány aki rögtön belehabarodik egy fiúba.

De Harry más volt!

Maxnek is volt pár barátnője előttem, de nem annyi mint Harrynek...És ez kicsit elbizonytalanít.

Észre sem vettem, hogy vége lett a filmnek, csak anya bökdösésének köszönhetően álltam fel.

Anyu leállt beszélni Maxel, így én inkább előre mentem.

A falon lévő plakátokat néztem amikor valaki megfogta a vállam.

Hirtelen megfordultam, Max állt előttem.

Éreztem, hogy egyre idegesebb lettem.

-Miért jöttél vissza?

-Abby...Hiányoztál!

-Nem érdekel!Oké?Utállak!Tönkre tetted az életem.

-Ab, nem akartam!Sajnálom!

-Nem érdekel!-elsétáltam

Nem találtam sehol anyát, így inkább haza sétáltam.

Sírni akartam, olyan rossz, hogy ilyen sok idő után is ennyire felzaklat ez az egész. 

Nem akartam senkivel, találkozni, beszélni...

Amint hazaértem, felrohantam a szobámba és bezártam az ajtóm.

Feloldottam a telefonom, a youtube-ra mentem és elindítottam a kedvenc lejátszási listám.

Befeküdtem az ágyamba és lehunytam a szemem.

***

Az egész hetem ágyban töltöttem...Kedden hirtelen lebetegedtem.

Eleanor minden nap átjött és így nem éreztem magam egyedül.Sajnos Max is járt nálunk, engem keresett...De nem érdekelt!

Már péntek van de még mindig beteg vagyok és percenkét méregettem a lázam.

Éppen leakartam menni a konyhába a teámért mikor Eleanor benyitott, mögötte pedig Harry, Niall, Liam és Louis volt.

-Sziasztok!-köszöntem ásítva.

-Szia!-köszöntek egyszerre.

Eleanor leült az ágyam végébe, a fiúk pedig maradtak állva.

-Üdvözzölek titeket a szobámban.-nevettem

-Mi a bajod?-kérdezte aggódóan Harry

-Hülye influenza!-köhögtem

-Akkor nem tudsz jönni  a holnapi koncertünkre?-érdeklődött Niall

-Nem hiszem...Zayn hol van?

-Akart jönni, csak a barátnőjével kellett találkoznia.

-Oh, értem.Köszi Liam!

-Na Abs, azért jöttünk mert csináltunk neked egy bulit.

-Ez komoly El?!Beteg vagyok!

-De ez egy ,,Jobbulást" buli!

-Jó, oké...Benne vagyok!Mikor lesz?

-Este kilenckor!Próbálj meggyógyulni.

-Kösz!-nevettem.-Fiúk...Nem mintha zavarna, vagy valami...Csak egy kérdés...Miért vagytok itt?

-Valakinek, elő kell készíteni a bulit-nevetett Louis

-Hogy sikerült rávenni anyát, hogy itt legyen a buli?

-Angol báj!-vágott közbe Harry.

Nevetésem köhögésbe torkollott. Eleanor óvatosan ütögette a hátam, én pedig gyorsan az éjjeliszekrényemen heverő csészéért nyúltam.Kortyoltam egyet és vissza raktam.

-Oké, szerintem most hagyjuk pihenni Abbyt.-mondta El.

Mindannyian kisétáltak é pedig a fal felé fordultam és a nyakamig betakaróztam.

Valaki kopogott az ajtómon majd benyitott.

-Harry?-mosolyogtam

-Szia!-leült mellém.-Nagyon rosszul vagy?-kérdezte szomorúan.

-Már jobban vagyok...Hiányoztál!-a szemébe néztem.

-Te is nekem!-közelebb hajolt.

Éreztem, ahogy göndör fürtjei az arcom súrolják.

-Ne kínozz!

-Mire gondolsz?-suttogott a fülembe.

-Öhm.-nyeltem egyet.-Megakarlak csókolni, de nem lehet mert beteg vagyok.

-Hát ez elég nagy baj.-mondta és az arcom maga felé fordította.-De nem igazán érdekel.-nevetett majd megcsókolt.

Amint éreztem az ajkait, vissza csókoltam.

Az egyik tenyeremmel megfogtam a tarkóját.

Harry egyáltalán ne zavartatta magát...Egyáltalán nem érdekelte az, hogy elkaphatja a betegségem, vagy az, hogy anya lent van a konyhában és bármikor feljöhet, csak folytatta a csókunk.

Most sokkal nyugodtabb volt.Az ajkaink lassan súrolták egymást.

Mikor elkezdett távolodni tőlem, akkor visszahúztam magamhoz.

-Abby, le kell mennem, már biztos furcsállják, hogy hol vagyok.

Szomorú feje vágtam mikor felállt az ágyamról.

-Nem sokára találkozunk!Pihenj, hogy jobban légy!-megpuszilta a homlokom.

Helyeslően bólintottam.

Kisétált majd becsukta maga után az ajtót.

A fejem a tenyerembe temettem, teljesen megbolondít egem. Mellette elfelejtek minden rosszat, de nélküle megőrülök és sokkal csalódottabb vagyok.Felkaptam a telóm, és úgy döntöttem, hogy zenét hallgatok és alszom. 

***

Teljesen kipihenve keltem.

Kicsit jobban is éreztem magam.Imádtam zenével elaludni, mindig nyugodt voltam tőle.

Ránéztem a digitális órámra...19:35...Kimásztam az ágyamból, a lábamra kaptam a mamuszom és a szekrényemből kivettem a neszesszerem.

A mosdó felé mentem, de picit megszédültem.A kilincsre támaszkodva vissza nyertem az egyensúlyom.Lenyomtam a kilincset majd beléptem a fürdőmbe.Megnyitottam a kád csapját és leraktam a cuccaim a kis szekrényemre.

Levettem a ruháim, és egy törölközőt csavartam magamra.

Megvártam amíg megtelt a kád vízzel és beültem.

Hátra döntöttem a fejem és lazítottam.

A habokkal játszadoztam.

Bevizeztem a hajam majd besamponoztam.

25 percen keresztül fürödtem, mikor kiszálltam egy törölközőt csavartam a hajamra és a testemre.

A hideg csempén vissza siettem a szobámba.A gardrób szobám elé léptem és kinyitottam az ajtót.Beléptem és a nadrágok között kutattam.

Kivettem egy szürke legingset, egy topot és egy Oversize pulcsit.

Gyorsan felkaptam őket.A lábamra egy egyszerű fehért converset vettem.

Mivel tudtam, hogy lesznek páran ezért egy kis sminket helyeztem az arcomra.

A hajamról levettem a törölközőt majd megszárítottam. Addig fésültem, míg csomó mentes nem lett.

Majd a hajsütő vassal loknikat készítettem.

Lesiettem a földszintre.

Egy kis zene szólt, de épp, hogy hallani lehetett.A nappaliban senkit nem találtam, így a konyhába siettem.

A srácok és Eleanor kis party szendvicseket készítettek.

-Sziasztok!

Ők rögtön megfordultak és El felém futott.

-Jobban vagy?

-Igen egész jól!-nevettem.-Segítsek valamiben?

-Nem kell!Ez a te  bulid.Csak ülj le szépen.-nevetett.
-Fiúk azt hiszem még is megyek holnap a koncertre.
-Reméltük!-vágott közbe Harry
Egy vigyor ült ki az arcomra.
Csengettek, lepattantam a székről és ajtót nyitottam.
Pár ismerős arc jött be, de volt pár olyan srác akit nem ismertem.
Miután beengedtem őket a ház szépen lassan kezdett megtelni.
Én csak leültem a bőr kanapénkra és török ülésbe tettem a lábaim.
A forró levendula teámat  szürcsölgettem.
Ekkor valaki mellém ült.
-Szia! Te vagy Abby?
-Szia!Igen.Te ki vagy?-nevettem.
-Tate, Harry barátja.
-Értem és mióta ismered őt?-kíváncsiskodtam
Reméltem hogy nem jön rá hogy azért kérdem, mert nagyon tetszik nekem Harry.
-Elég rég óta...de igazából akkor szoktunk találkozni amikor nem akar egyedül menni csajozni.-nevetett-Eléggé sikere van a lányokkal.
Amikor ezt mondta éreztem, hogy egyre mérgesebb lettem.
Inkább eltereltem a témát...
Rengeteget beszélgettem Tatettel. Sok vicces sztorit mesélt és nagyon jókat nevettünk.
A nevetésünket egy ember zavarta meg.
-Abby beszélhetnénk?-kérdezett mérgesen Harry
-Öhm..most Tatettel beszélgetek.-mosolyogtam
-Szia Hazz!-nyújtotta a kezét.
Harry nem viszonozta a kéz fogást csak megfogta a karom és elrángatott a kanapéról.
A konyháig húzott maga után, ellenkezni próbáltam de hatalmas kezei túl erősekk voltak ellenem.
-Mi a francot csinálsz?-kérdeztem ingerülten
-Ezt én is kérdezhetném.-egyre szorosabban fogta a karjaimat.
-Csak beszélgettem!-forgattam a szemem.
-Hát nem kéne beszélgetned vele!-parancsolt rám.
-Jesszusom!Mit hiszel ki vagy?Nem vagy az apám...És amúgy is azzal beszélek akivel akarok.-próbáltam kiszabadítani a karjaim.-Engedj el!
Hirtelen elengedte a karjaim.
-Tudod mit menj csak.
-Nem kell kétszer kérned!-vágtam vissza majd vissza indultam a nappaliba.
Tate rögtön megkérdezte hogy minden rendben van-e, én persze hazudtam és azt mondtam hogy igen.

***

Az emberek lassan szállingóztak haza.
Tate is indulni akart ezért kikísértem.
-Király este volt!-vigyorgott
-Igen.-egyetértően bólogattam.
-Örülök hogy megismerhettelek!-közelebb hajolt hozzám
-Én is.
-Nagyon gyönyörű vagy!-mondta és kisöpörte a hajamat az arcomból.
Mielőtt mondhattam volna valamit hirtelen megcsókolt.
Nagyon meglepődtem....
Elakartam lökni de erősen fogott a karjaival és nem szabadultam.Tenyereimet a mellkasára helyezve próbáltam növelni a távolságot köztünk, de sehogy sem ment.
Kétségbe voltam esve amikor hirtelen valaki elrántotta őt...
Harry volt az...Bal öklével folyamatosan Tate arcát ütötte.
Nagyon megijedtem amikor láttam Harry kezén az élénk vörös vért...
Amikor Harry kezdett fáradni akkor az ellen fele bele térdelt a hasába...nem bírtam nézni ahogy Harry szemei összecsukódnak a fájdalomtól.
Oda rohantam hozzájuk.
Minden erőmet bele adva ellöktem őket egymástól.
-Elég legyen!-lihegtem.-Tate menj el most.-üvöltöttem.
Láttam az arcán a meglepettséget...
Biztos azt hitte hogy csak úgy hagyom magam..
De nem!
Velem senki nem fog így bánni.
Rosszul lettem ahogy ránéztem, az arca tiszta vér volt az egyik szemével hunyorgott, de sikerült felfognia hogy azt akarom hogy eltűnjön most azonnal.
Bicegve a kocsijához ment és eltűnt az utcánkból.
Harryhez fordultam.
Tisztán láttam a szemeit...Szó szerint szikráztak, a homlokán pedig kis izzadság csöppek jelentek meg.Haja nyirkos volt és kócos.A fehér pólóján kis vér foltok voltak.
Ahogy néztem őt csak még jobban elöntött a düh.
Akaratlanul felemeltem a tenyerem és olyan erősen felpofoztam ahogy csak bírtam.
Az ütésem helyén elkezdett megjelenni egy halvány rózsaszín folt.
Fájdalmasan a piros folthoz ért az arcán.
-Mit képzeltél mit csinál?Meg is ölhetted volna-kiabáltam 
-Én csak téged védtelek. Basszus ne légy már ilyen naiv!-üvöltözött.
-Ne törődj velem!Inkább magaddal.-akadtam ki
-Én tudok vigyázni magamra...Te viszont nem!
A szememet forgattam.
-Abby sajnálom oké?!
Elfordultam, hogy ne lássam az arcát.
-Tudod milyen idegesítő volt rá nézni ahogy téged csókolgat?Ideg őrlő volt hogy próbáltál tőle szabadulni de sehogy nem sikerült.-motyogta szomorúan
Megfordultam és megemeltem a karjait. Ökölbe szorítottam a kezet.
Rosszul lettem a kezén lévő vértől és kék zöld foltoktól. Óvatosan végig simítottam az öklén az ujjaimmal.
A homlokát fájdalmasan össze ráncolta és sziszegett egyet.
-Gyere be.Mindjárt lemosom a kezed.-mondtam nyugodtan
Elindultam befelé és ő egy szó nélkül követett.A fürdő felé vettem az irányt.Kinyitottam az ajtót és bementünk a hatalmas mosdóba.
-Emeld fel a karod hogy ne vérezzen annyira....Ha anya lát egy csepp vért a fürdőben az tuti hogy megöl.-magyaráztam felülve a pultra.
Az alacsonyságom miatt nem értem volna el a tükrös szekrényt de mivel a pulton ültem így sikerült.
Kivettem egy pici gézlapot egy ragtapaszt majd egy közepes méretű kötszert.
Nagyon sokáig kerestem a fertőtlenítőt mire megtaláltam.
Minden kiraktam magam mellé.
-Gyere ide!-parancsoltam rá.
Követte az utasításom és felém jött.
Meg fogtam a csuklóját a mosdó kagyló alá helyeztem és megnyitottam  a csapot.A langyos víz szépen lepergette a vért a kezéről.Kivettem a víz alól a sebes kezét és megtörölgettem.
Még mielőtt mondhatott volna bármit is gyorsan fújtam kettőt a kezére a fertőtlenítővel.
Biztos csípte a kezét mert tisztán láttam az arcán az ingerültséget és a fintort.
Nem törődtem vele hogy fáj-e neki csak erősen beledörgöltem egy vattával a fertőtlenítőt a bőrébe.
-Áúú!-kiáltott
-Ne nyafogj!Te csináltad magadnak.-szóltam rá.
Steril gézlapot tettem a kezére majd ragtapasszal rögzítettem azt.A gézzel pedig bekötöztem az egész tenyerét.
Mikor kész lettem mindennel vissza pakoltam a helyére.
-Köszönöm!
-Nincs mit!-mondtam teljesen érzelem mentesen.
Leakartam ugrani a pultról de elém állt és szorosan közeledett felém.
-De igen is van mit!-közelebb hajolt hozzám kezeit pedig a combjaim mellé helyezte de nem ért hozzám-És őszintén sajnálom!
Az arca csak pár centire volt az enyémtől.Éreztem hogy megváltozik a levegő vételem,lihegni kezdtem.
A szemeibe néztem.
-A-Abby!-szakadozva suttogott.
Nyeltem egy nagyot remélve, hogy eltűnik a gombóc a torkomból.
-Semmi baj.-válaszoltam dadogva 
Egyre közelebb jött de ütközött a zárt térdeimmel.Hogy közelebb juthasson hozzám , szét feszítette a lábaim és a combjaim között állt...Még így is magasabb volt nálam.
A hajamat hátra dobta és a számhoz hajolt...Teljesen azt hittem hogy meg csókol de mielőtt megtette volna felszólalt rekedtes hangján.
-Gyere el velem Floridába.-suttogta