Chapter 15

Hirtelen megálltam majd lassan megfordultam...
Harry állt mögöttem.
-Nem szabadna egyedül össze-vissza sétálgatnod!
-Jézusom, a szívbajt hoztad rám!
-Pont ez az!Mi lett volna ha nem én jöttem volna utánad?
-Várjunk csak!Te egész végig követtél?-bólintott.-És miért ne szabadna?Nem mintha melletted biztonságban lennék.Csak elmagyarázhatnád, hogy miért  is érdekel ez téged!
Harry azzal, hogy előrébb lépett, eléggé lecsökkentette a köztünk lévő távolságot...Igazából csak pár centiméterre állt tőlem.
-Abby, fogalmam sincs, hogy mit tettem vagy, hogy mivel bántottalak meg...De nem akarom, hogy ilyen légy velem, tudod, hogy soha nem bántanálak.-a hangja sokkal rekedtesebb volt mint általában.
Ha eddig azt hittem, hogy túl közel áll hozzám, akkor tévedtem...Egy apró lépést tett felém, de már éreztem hogy a göndör fürtjei az arcom súrolják.
Szaporán kezdtem venni a levegőt mert azt hittem, hogy elfogok ájulni.
-Én...-csak ennyit sikerült kinyögnöm
-Olyan borzalmas volt ahogy láttam a flörtölésed a bárpultossal, hanem hagyta volna abba akkor a szart is kivertem volna belőle.-szinte suttogott, majd egy pici szünetet tartott a mondandójában.-Te csak az enyém vagy!-suttogta a fülembe.
A szívem kalapálni kezdett, nem akartam elhinni amit mondott...Elfordítottam a fejem, de Harry rögtön vissza fordította.
A hajam az arcomba hullott.
Megijedtem amikor megemelte a kezét, de amint az arcomhoz érintette, a félelmem rögtön eltűnt.Kisöpörte a hajamat az arcomból az ujjaival, majd a fülem mögé tűrte a göndör szálakat.
A zöld szeme nagyon sötét volt, nem az a gyönyörű világos zöld amit annyira szerettem, teljesen más volt...A szeméből azt vettem észre mintha félne...
Félne, hogy mit fogok mondani, de igazából meg sem tudtam szólalni.Kinyitottam a szám de egy hang sem jött ki rajta.
Egyre idegesebb lettem...A tenyerem izzadni kezdett, a gyomrom pedig görcsben állt.
Végig simított a karomon majd megfogta a tarkóm.
Hirtelen magához rántott és az ajkait az enyémre nyomta.Elakartam lökni magamtól, így a tenyereim a mellkasára nyomtam...De ahogy éreztem az izmos felsőtestét ez megváltozott.Még az ingén keresztül is éreztem a mellkasa keménységét.A csókunk heves és gyors volt, a nyelvével próbált utat törni az ajkaim között, de nem hagytam neki, a kezem hirtelen a nyaka köré kulcsoltam, ekkor a folyosó falának nyomott.
Nem bírtam tovább, a szám akaratlanul is kinyitódott és így Harry nyelve az enyémmel találkozott.
A kezét lecsúsztatta a tarkómról, de még mindig a falhoz nyomott.A kezét a derekamra rakta és hirtelen a testét az enyémhez nyomta...Elfogyott a levegőm, éreztem ahogy a rekesz izmom összeakar esni és a szívem pedig kiakar szakadni.
Olyan közel húztam magamhoz ahogy csak tudtam.Megdöbbentett a torkából előtörő mély nyögés.Nem gondoltam, hogy ennyire élvezi, ahogy az én mellkasom az ő izmos törzséhez nyomult.
A csókunk lassulni kezdett és lihegésbe tért át.
Óvatosan a nyakamhoz hajolt és ráfújt egyet, a bőröm teljesen libabőrős lett, kacagott egyet majd elkezdte csókolgatni a nyakam és vissza indult a számhoz.Egy picit elhúzódott és az ajkait egy gyenge ponthoz nyomta a fülem alatt és az állam fölött.Remegve hunytam le a szemem és szorosan a hajába túrtam.A lélegzetem elakadt amikor a csípőjét az enyémhez nyomta.
Kicsit hallatszódott ahogy nevet, tisztán láttam rajta, hogy élvezte azt a reakciót amit kiváltott belőllem. Sosem éreztem még így, és erre nyilván ő is rájött.A derekamon pihenő kezét lassan lejjebb csúsztatta a fenekemre.Egy picit elhúzódtam és a füléhez hajoltam.
-Nem akarunk eltűnni innen?-súgtam
-De!-megpuszilta a szám.-Amit csak akarsz!
Elengedett és elindultunk kifelé.
-Várj!?Hogy megyünk haza?Sétálunk?
-Nem!Ide hozattam a kocsim.
-Te aztán mindenre gondoltál.-nevettem
Amikor visszatértünk a zsúfolt terembe, különváltunk és 5 perc után a kijáratnál találkoztunk, Harry kezében már ott volt a kulcs, hirtelen megfogta a derekam és maga után húzott.Az autóhoz nyomott és újra megcsókolt.
Ellöktem magamtól és nevetni kezdtem.
-Nem bírod ki amíg elhúzunk innen?
-Annyira izgató vagy!Szállj be!-parancsolt rám
Követtem az utasítását és vártam amíg ő beül.
Kapkodva indította el az autót és gyorsan a gázra lépett, becsatoltuk magunkat és az útra figyeltünk.
-Nyugi!-mondtam és a fejem a vállara döntöttem és ő egy gyors puszit nyomot a fejem búbjára.-Hova megyünk?
-Hozzám!
Vigyorogni kezdtem és a tenyerem a combjára raktam.
Harry az egyik kezét levette a kormányról és a kezemre helyezte.
-Abby szerintem vedd el a kezed mert, így is nehéz figyelnem, igazából legszívesebben leszakítanám rólad ezt a "ruhát".
-Miért?Nem tetszik?-nevettem
-De nagyon is.De inkább elnéznélek egy kicsit kevesebb ruha darabban.
Az arcom hirtelen vörös lett, senki nem mondott még ilyet nekem...Teljesen belezúgtam...Mellette teljesnek érzem magam...A kezem szépen, lassan elhúztam de mielőtt visszaraktam volna a saját combomra, vissza rántotta.
-Tudod mit?Inkább hagyd!
-Eldöntenéd?-nevettem
-Neked tényleg bejött Bryan?-hallatszódott hogy a hangja a vidámból csalódottba tért át.
-Nem!Dehogy!Már a számát is kitöröltem.-előkaptam a telóm és megmutattam neki a kontaktokat.-Nézd!
Láthatóan megkönnyebbült, majd gyorsan megcsókolt és utána ismét az útra figyelt.

***

Kis szálltunk, majd Harry bezárta az autóját.

A háza egyszerűen tökéletes volt.Egy hatalmas kerítéssel volt körül véve, biztosan a rajongók és a riporterek miatt. Harry a távirányítón megnyomott egy gombot és a díszes vaskapu kinyílt.

A kezét a vállamra rakta és elindultunk a bejárathoz.

A villa nagyon nagy volt, előtte elhelyezkedett egy szökőkút és egy hosszú lépcsőn sétáltunk fel a bejárati ajtóhoz.

Mikor beértünk melegség fogadott.A kabátom a fogasra helyeztem és körbe forogtam.

-Annyira szuper ez a ház.-mondtam és a nappali felé vettem az irányt.

Egy hatalmas LED Tv tárult a szemem elé, és még egy kandalló is volt bent.A barna bőrkanapé nagyon megtetszett.

Vissza siettem Harry-hez.

-Lezuhanyozhatok?

-Persze, de ha akarsz akkor meg is fürödhetsz.

-Ez most picit ciki lesz, de...Tudnál adni egy pólót, vagy valamit, hogy levehessem ezt a kínzó eszközt magamról?-nevettem

-Egyáltalán nem ciki, és persze, hogy adok.Viszont nagyon szívesen segítek levenni ezt rólad.-a hangja csábító volt és végig simított a ruhámon az oldalamon.

-Harry te csak erre tudsz gondolni?-nevettem

-Nem csak...Ahhhj...Olyan jól nézel ki...Menj és majd beviszem a ruhát oké?

-Rendben!Hol találom a fürdőt?

-Az emeleten.Ha felmentél fordulj jobbra menj egyenesen, majd fordulj balra és ott van.

-Köszönöm.-intéztem felé egy mosolyt.

Felrohantam a lépcsőn, és a fürdőbe siettem.Felkapcsoltam a lámpát és hirtelen minden elhomályosodott előttem, a szemem sosem szerette az erős fényt...Pár másodperccel később újra tisztán láttam.

A fürdőszoba nagyon hasonlított az enyémre, megnyitottam a kád csapját és öntöttem bele egy kis habfürdőt.

Levettem a lábamról a magassarkúm és elkezdtem keresni egy törölközőt.

Amint meglett lecibáltan magamról a ruhát és gyorsan ledobtam a földre.

Magamra tekertem a pamut törölközőt és a hajam felkontyoltam, hogy ne legyen vizes.

Abban a pillanatban amint befejeztem, Harry kopogott.

-Bejöhetek?-szólt az ajtó mögül.

-Ühüm.

Lassan kinyitotta az ajtót és csukott szemmel besétált.

-Nyugodtan nyisd ki a szemed.

Amint kimondtam, rögtön kinyitotta a csodás szemeit.

Kerek szemekkel figyelt és egy kis szünet után átnyújtotta a ruhadarabot.

-Öhm...Tessék...Itt van egy ing!-mondta akadozva.

-Köszönöm.-vigyorogtam

-Akkor én most megyek.-hadarta és gyorsan kilépett a fürdőből.

Nem tudtam elhinni, hogy zavarba hoztam Harry Styles-t, pont azt akiről annyi pletyka van...Ez annyira megnevetettet.

A kád nagyon gyorsan megtelt így elzártam a csapot.

Ledobtam magamról a törölközőt és beültem a forró vízbe.

Minél gyorsabban kiakartam szállni, hogy újra láthassam őt.

Annyira fura volt, hogy a fürdőkádjában ültem, a legtöbb lány ezért ölne, de nekem csak annyit kellett tennem, hogy megkérdezem.

Bevizeztem az egész testem majd a tusfürdőért nyúltam.Megmosakodtam és még egy darabig ültem a fürdőkádban.

***

A törölközővel elkezdtem megtörölni a testem, majd mikor végeztem magamra kaptam a fehérneműm és Harry ingét.Hatalmas volt rajtam.A combom közepe felett végződött az anyag, úgy éreztem mintha egy miniruha lenne rajtam.

Az ujját fel kellett csavarnom a karomon, hogy ne lógjon.

Az orrom a póló ujjához raktam...Tisztán éreztem Harry illatát...

Mint egy tinédzser, úgy ugráltam le a lépcsőn.

Ahogy leértem Harry már keresett is.

-Végeztél?-kiáltott 

Rájöttem, hogy a konyhából jön a hang, így oda siettem.

Félénken léptem be a konyhába.

Amint Harry felém pillantott az arcom a megszokott szín helyett vörös lett.

Harry valamit sütögetett, de közben engem nézett.

A pulthoz sétáltam és az egyik magasított kerek bárszékre ültem és néztem ahogy főzőcskézik.

-Szereted a csirkét?

-Igen!-nevettem

Nem gondoltam volna, hogy Harry főz egy lánynak, de úgy látszik, hogy ha mellettem van teljesen más ember.

Pár pillanatra a telefonom kezdtem nyomkodni, de Harry kikapta a kezemből és a pultra rakta.

Nevetve felpillantottam, és nagyon meglepett, hogy előttem állt.

-Harry épp...-nevetve beszéltem, de hirtelen megcsókolt.

Nem tudtam ellenállni, a kezem rögtön a nyakához vándorolt.

Az egyik tenyerem a hátán a másik pedig a tarkóján pihent és közben magamhoz húztam.

Éreztem ahogy a kezét a derekamon tartja és ez csak arra biztatott, hogy még közelebb húzódjak hozzá.A szívverésem elkezdett felgyorsulni, amint megéreztem, hogy a tenyere az ing alatt a csupasz hátamon pihen.

A hátam simogatta és én pedig akaratlanul is a hajába túrtam, hirtelen egy mélyről előtörő nyögés tőrt ki belőle...Nagyon meglepődtem és igazából fel sem tudtam fogni, hogy Harry ennyire élvezte a csókunkat.

Hogy elterelje a figyelmem az ő nyögéséről kis puszikat hagyva a számon, elhúzódott és a nyakam kezdte csókolgatni.

Egyáltalán nem fogta vissza magát, erősen és hevesen csókolta a puha bőrömet, előrébb csúsztam a széken, hogy még közelebb legyek hozzá és ő így már a combom között állt.

A póló  már felcsúszott a derekamra így az egész lábam pucér volt, és csak a fehérneműm volt rajtam.

A heves csók helyett már a nyakam szívta.Összeráncoltam a homlokom minden egyes alkalommal akárhányszor csak súrolta a foga a bőröm.

Teljesen komolyan gondolta azt, hogy csak az övé vagyok, de nem bántam.

Jó volt, hogy nem kellett lábujjhegyre állnom, vagy legalább egy 10 cm-s magassarkút felvennem, hogy felérjem őt, a bárszék tökéletesen magas volt.

Hirtelen kihúzta a kezét a póló alól és még durvábban csókolta a nyakam a lüktetőt pontnál.

Megfogtam a göndör tincseit és hátra húztam, hogy érzékelje, hogy nem egy bábú vagyok hanem egy ember aki érez fájdalmat.

Biztosan vette a célzásom mivel óvatosan megpuszilta a nyakam, és az ajkunk később újra egymásra talált.

A lábaim átkulcsoltam a derekán keresztül, úgy csüngtem rajta mint egy csimpánz, de ahogy, gondoltam ez tetszett neki.

Hirtelen megemelt és leszedett a székről.Az egyik kezét a lapockámra a másikat pedig a combom alá rakta, hogy biztosabban tartson.

Hátra menetben elindult a lépcső felé és felvitt az emeletre.

Pár perc múlva már az ágy lábánál voltunk.

Harry óvatosan lefektetett az ágyra majd megcsókolt.

Mivel még nem volt tapasztalatom, hogy mit csináljak, ezért megijedtem.

Még senkivel nem feküdtem le és nem is szándékoztam egy 3 hetes "kapcsolat"-tal ezt megváltoztatni.

Harry mintha a fejemben olvasott volna, elkezdett lelassulni majd végül elhúzódott.

-Lassítsunk?

Bólogattam.

Harry felemelkedett és felhúzott magához.

Megfogta mindkét karom és a szemembe nézett.

-Bocsi, hogyha túl gyors voltam Abby.

-Harry ne hülyéskedj!Nem voltál gyors csak én még nem állok készen.-a mondatom véget szinte suttogva mondtam és a földet kezdtem bámulni.

-Hey!Ne légy lelombozva!Azt az édes mosolyt szeretném látni az arcodon, rendben?

Bólogattam, majd kikényszerítettem egy mosolyt és elindultam az ágy széléhez.

Harry utánam szaladt majd hátulról átkarolta derekam és a fülemhez hajolt.

-Hát ez nem volt olyan meggyőző, de már haladunk.-nevetett és én is.-És addig fogok próbálkozni, amíg majd te akarod, hogy lefeküdjek veled.-suttogta a fülembe

A libabőr megjelent a kezeimen...Annyira felizgatott ahogy Harry ilyeneket mondott nekem.Nem tudom, hogy lehetne dögösebb, de számomra már így tökéletes.

Megfordultam, és megcsókoltam.

-Ne kínozz!-mondta nevetve

-Nem akarlak!-nevettem és leültem az ágyra.

Harry körbe sétálta az ágyat és a másik oldalon ugyan ezt csinálta.

-Van laptopod?

-Ez komoly kérdés volt Abby?-nevetett.-Persze, hogy van!

-Használhatom?Ha előre tudtam volna hogy nálad kötünk ki akkor hoztam volna a sajátom.

-Használd nyugodtan ott az asztalon.

-Köszönöm.-vigyorogva felugrottam az ágyból és az asztalhoz futottam.

Mikor a kezembe fogtam a laptopot szépen lassan vissza sétáltam az ágyhoz és felfeküdtem rá.Kinyújtottam a lábam és a combomra raktam a gépet.Felhajtottam a képernyőt, de rögtön a jelszót kérte, átnyújtottam Harrynek és ő pedig amint beírta a jelszót és visszaadta nekem.

-Hmm, de titokzatos valaki.-nevettem.

A hajamat átdobtam a jobb vállamra és elkezdtem bepötyögni az email-em.

Harry felült és közelebb húzódott hozzám.

Mire sikerült belépnem ő már a nyakam csókolgatta.

-Annyira jól áll rajtad az ingem!Azt hiszem neked adom.-dörmögött két csók között.

-Én is szeretem.Olyan...Kényelmes...És Harrys.-felé fordultam és megcsókoltam.-Harry nézd!-mutattam a laptop kijelzőjére.

-Igen?Ez az Instagram oldalad!Mi van vele?-nevetett

-Eddig 800 követőm volt...Most két millió...

-Igen?

-Ez van ha kirakok Harry Styles-ről egy képet?-kacagtam

-Nem!Ez akkor van amikor ki raksz rólam egy képet és like-olom, majd bekövetlek és én is kirakok egy képet rólad...Hát igen...Ez már elég ok a rajongóimnak, hogy bekövessenek.

-Öhm...Okés. Ja és köszönöm!

-Viszont van egy rossz hírem...

-Jaj ne, utálom a rossz híreket!Mi az?Essünk túl rajta...

-Hát...Öhm...Hol is kezdjem...A twitteren az az egyik  mánia most, hogy ki lehet az a lány aki leszállt velünk a repülőgépről...És sajnos már tudják, hogy ki az...-mondta félve

-De várjunk csak!Én voltam az a lány.-és ebben a pillanatban leesett, hogy ez mit is jelent.

Az arcom a kezeimbe temettem.

Tudtam, hogy ez lesz.A paparazzi rám fog szállni!

Hát ez csodálatos!

Azt hittem, hogy tök nyugis lesz ez a hónap, de rohadt nagyot tévedtem.

-Abby!Jól vagy?

-Igen jól.

-Sajnálom!

-Semmi baj, amúgy sem a te hibád, ha nem az újságíróké.

-Haza akarsz menni?-kérdezte szomorúan

-Lehet, hogy az lenne a legjobb, mert akkor talán abba hagynák ezt az ügyet...De nem!Veled akarok lenni.

Közel hajolt hozzám majd megcsókolt.

Lehajtottam a laptop tetejét és az éjjeli szekrényre raktam, majd újra Harryvel törődtem.

Közelebb húzódtam hozzá és megpusziltam.

Végig simított mindkét karomon viszont a bal kezemnél egy pontnál meg állt.

Hirtelen elrántottam a kezem.

-Abby!?

-Mi az?

-Mi az a karodon?

-Nem tudom mire gondolsz.-mondtam és lehúztam az ing ujjait és felálltam az ágyról.

Harry hirtelen vissza rántott, magához húzott és erőszakosan feltűrte az inge ujját.

Amikor tisztán látta a sebem a könyököm hajlatánál a feje elfehéredett.

Végig simította az ujját a vágás nyomon.

-Abby, ugye nem?

-Harry ez nem az amire gondolsz!

-Ugye nem vagdosod magad?

-Miért kell, rögtön erre gondolnod?Az isten szerelmére, dehogy vagdosom magam...Ez csak...

-Mi az?Kérlek mondd el!

-Két éve volt, minden...Úgy kezdődött, hogy Maxnél voltam...

*Vissza emlékezés*

Annyira izgatott voltam a mai nap miatt.New Yorkban teljesen tökéletes volt az időjárás.

És ma megbeszéltük Max-vel, hogy találkozunk nála.

Az autómban ültem és a házukhoz vezettem.Már annyira vártam, hogy láthassam az apró barna szemeit és a gyönyörű mosolyát.Már két éve jártunk, de én nem csak pasimként tekintettem őt hanem barátnak is.Mindig tudott mondani egy két jó szót, ha valakinek valamilyen baja volt.

Ám a nagy gondolkodás miatt észre sem vettem, hogy elmentem a házuk előtt.

Gyorsan megfordultam a kocsimmal mielőtt jött volna valami autó.

Behajtottam a garázs elé, majd kiszálltam és bezártam a kocsit.

Kopogtam a bejárati ajtón és vártam, hogy valaki ajtót nyisson.

Két perc múlva kinyitódott.Amint megláttam a barátom, a nyakába ugrottam és megöleltem.

-Szia Abby!-nevetett

-Annyira hiányoztál.

-Te is nekem!Gyere be!

Beléptem a cuki kis otthonos házukba, rögtön a hatalmas nappalijuk felé vettem az irányt.

-Anyukád itthon van?-nevettem

-Nem pont most ment hozzátok!

-De ők most nincsenek New Yorkban.-nevettem és a kanapéra ültem

-Hogy-hogy?Hozattam pitét!Kérsz?

-Üzleti út...Londonban.-magyaráztam.-A pite bármikor jöhet.

Őszintén szólva, sosem ettem pitét addig amíg meg nem ismertem Maxet.

Az első randinkon pitét ettünk és azóta ez a közös kedvencünk.

-A csokis, tejszínhabos jó?-szólt a konyhából.

-Tökéletes!

Max 5 perc után már vissza is tért a nappaliba és szorosan mellém ült.

-Jó étvágyat drága!-átadta nekem a tányért.

-Köszi.Neked is!-nevettem

Rögtön elkezdtem enni a sütit, de Max kivette a kezemből a tányért.

-Majd én!-mondta nevetve és elkezdett etetni.

-Fogyatékosnak érzem magam Max!-nevettem

-Túl szép vagy ahoz!

-Imádlak! 

Lassan hozzá hajoltam és megcsókoltam.

Igazából sosem éreztem semmit a csókunk közben, de tiszta szívből szerettem őt.

Elhúzódott majd újra enni kezdtünk.

Épp egy nagy falatott adott számba és majdnem megfulladtam.

-Várj!Van egy kis...-mutatott a számra.-Egy kis tejszínhab.

-Oh köszi.-megfogtam egy szalvétát.

-Ne!Majd én.-mielőtt mondhattam volna valamit megcsókolt

Nevetni kezdtem és elhúzódtam.

-Abby valamit elkel mondanom.

-Mond kicsim!-mosolyogtam.

Letette az asztalra a tányérainkat, és megfogta a karjaimat.

-Abby, tudd, hogy nagyon szeretlek és tényleg te vagy a mindenem, de csináltam egy hatalmas baromságot.

-Jaj Max ne hülyülj már.-nevettem

-Nem Abby!Ez most nem vicc.-mondta és a földre bámult.-Nem tudom azt tenni, hogy nem mondom el mert nem akarom hogy mástól tudd meg.

Az arcomról eltűnt a vigyor, Max soha nem csinált semmi rosszat, így el sem tudom képzelni, hogy mi lehetett az a rossz hír.

-Én...Én lefeküdte Megan-nel!

-Mi csoda?

-Lefeküdtem vele!-mondta és közbe megfogta a kezem de én rögtön elrántottam.-Részeg voltam és...

-Te lefeküdtél az egyik legjobb barátnőmmel?!-éreztem ahogy a szívem szilánkokra törik.

-Igen!Sajnálom Abby!De te még nem álltál készen, és nem tudom mi ütött belém.

Hirtelen felálltam.

-Istenem.-kitört belőllem a sírás.-Nem hiszem el, hogy ezt tetted velem...

-Abby...-felállt és megfogta a karjaim

-Ne érj hozzám!-mondtam mérgesen, majd elrántottam a kezem.-Utállak!Felfogtad?Teljes szívemből szerettelek...De te becsaptál.Hogy lehettem ennyire naiv?És ezt pont a ballagásunk előtt kell megtudnom?!-ömlött belőllem a méreg, az idegessé és a könny.

-Én...

-Nem!Ne mondj semmit!Én befejeztem.Nem akarlak látni!És nem érdekel, hogy szeretnél, vagy sem de elfogsz menni arra a Londoni egyetemre!-mondtam ingerülten.-Szerintem ez a legkevesebb.

Megfogtam a cuccom és kirohantam a házból.

Beültem a kocsiba és minden biztonsági kellék nélkül beindítottam az autót.

A gázra léptem, és éreztem ahogy mindenem összetörik de legfőképpen a szívem.

Az arcomon a könny patakokban folyt.Mikor hirtelen megtöröltem a szemem a kézfejemmel, már csak arra lettem figyelmes, hogy egy fa felé hajtok.

***

A combom, a karom és a fejem is vérzett.

Nem tudtam megmozdulni.

A szemem sarkából annyit láttam, hogyaz autóm füstöl és a fához van préselődve a szélvédő pedig bevan törve.

Valami sósat éreztem a számban...Vér volt..A látásom elhomályosodott, a fejem zúgott és fájt.

Egy pillanat alatt minden elsötétült...

*Vissza emlékezés vége*

Harry a karjai között fogott és az állát a fejemen tartotta.

A könnyeim patakként folytak le az arcomon.

-Nyugi.Nincs semmi baj.-nyugtatgatott  és megpuszilta a fejem.

-Majdnem meghaltam.-akadozva beszéltem.-És a szüleim külföldön voltak...Csak Eleanor volt velem.Az orvosoknak össze kellett varrniuk a fejem.-zokogtam

-Esküszöm, ha meglátom azt az idiótát megölöm.

-De ez nem az ő hibája volt, hanem az enyém...

-Nem ezért fogom kinyírni, hanem azért amit tett veled.

-Bárcsak meghaltam volna akkor.-mondtam a könnyeimmel küszködve.

-Abby, ne mondj ilyen hülyeségeket.Ha meghaltál volna, a szüleid és Eleanor is kikészültek volna...És én is.Ha meghaltál volna nem ismerhettelek meg volna.-a szemembe nézett.-Soha ne gondolj arra, hogy megakarsz halni!Fontos vagy nekem.

Az orrát és a homlokát is az enyémhez nyomta majd megcsókolt.

Kezdtem megnyugodni...A szívverésem is normális lett.

-Köszönöm!De kérlek ne mond el senkinek...Csak Eleanor tudja és most már te is.

-Nem fogom!Megígérem!És csak ennyi maradt meg a balesetből?-kérdezte a sebre mutatva.

-Nem még van a combomon is, de nem sokára ezek is eltűnnek mint a többi.Viszont a baleset emléke örökre velem marad...

-Ha ez megnyugtat...Nem csak a te életed elcseszett.-nevetett majd felállt és az egyik szekrényhez sétált.

Törökülésbe helyezkedtem és térdemre raktam a tenyerem.

-Miért, még kié?

Nem mondott semmit, csak kivette a szekrényből az alkoholt.

Mikor megrázta a levegőben, rögtön rájöttem, hogy magára céloz. 

-Mi történt?

Az ágyhoz sétált és leült mellém.

-Öhm...A szüleim...Vagyis az "apám"...

-Folytasd!-szóltam közbe

Láttam rajta, hogy ez egy fájdalmas emlék számára amit valószínű, hogy csak azok tudnak akik nagyon közel állnak hozzá...De mégis most szándékozik megosztani velem.

Hogy egy kicsit bátorítsam, megfogtam a tenyerét és összekulcsoltam az ujjainkat. 

-Kérlek, mond el!Bízhatsz bennem.

-Amikor nyolc éves lettem apám elkezdett inni, és anyával rengeteg kezdtek veszekedni, amiből mindig az sült ki, hogy apa megverte anyát...És ez ment éveken keresztül...A nővéremmel mindig bezárkóztunk és ő nyugtatgatott...Majd négy év után anya beadta a válópert...

-Úr Isten!Én nagyon sajnálom Harry!De anyukád miért nem akart elválni hamarabb?

-Mert szerette őt, és azt hitte minden megoldódik...Miután elváltak soha nem láttam apát...

Utána én voltam a férfi a házban én segítettem mindenben és én vigyáztam rájuk.De négy évvel később Gemma bemutatta a barátját és akkor még rosszabb lett a helyzet...Őt is elkezdte verni a barátja..Egy este pedig üvöltözve jöttek haza, Gemma szája vérzett és az arcán lila foltok voltak...De én már nem viseltem ezt el...

-Mit csináltál?-kérdeztem félve

Semmit nem mondott, csak hallgatott.

-Harry!Mond el, kérlek!

-Bedühödtem és elkezdtem verekedni vele...Majd az udvarunkon folytattuk...A nővérem végig sírta az egészet...És én....Majdnem megöltem...Amikor már a földön feküdt akkor is bántottam...Az anyukám és Gemma is falfehéren bámultak rám...Rettegtek tőlem...-miközben mesélt én alig tudtam feldolgozni a történteket.-Az nap este elmentem...Azóta nem is láttam őket.-rám nézett.-Kérlek mond, hogy nem utáltál meg.

-Istenem, ne hülyéskedj!Nem tudnálak utálni!-mondtam majd szorosan magamhoz öleltem.

-Köszönöm Abby!

-Ez természetes.Köszönöm, hogy elmondtad!

Pár percig meg sem szólaltunk csak egymást néztük majd nagy nehezen elaludtunk.